Örökké virágáruslány
Széppróza
Kaszás István
Téli kesztyű
Télen
látták meg
egymást a
buszmegállóban, mínusz tíz fokban, amikor a
szív melegére igencsak szükség van. A
fiú kissé ügyetlenül szólította
meg a lányt, valami olyasmit mondott – ez az idő
elpusztítja a bacilusokat –, úgy gondolta, ez a
tényközlés nem tűnhet tolakodónak. A
lány először meg sem akarta hallani kötött
sapkája alatt a meteorológiai
megállapítást, fagyos kezét
dörzsölgette. Lassan közelített hozzá
Karcsi, miközben levette kesztyűjét, és
nyújtotta a lány felé. Ekkor váratlanul
melegfront tört a buszmegállóra, ami este hét
óra tájt meglehetősen szokatlan természeti
jelenség, még a klímaváltozásnak
becézett időszámítás előtti világban
is. A hirtelen bekövetkezett felmelegedés ugyan nem
járt migrénes fejfájással, de meglepte Biri
nénit is, aki a Lordok Háza nevű rossz hírű lebuj
szomszédságában, egy vakolatig
szemérmetlenül levetkőzött épület
házmestere volt, és bütykös lábujjainak
reumás bizsergéséből nagy találati
pontossággal jósolta meg a várható időt.
Ezúttal az ő tudása is csődöt mondott.
Olvadni kezdett! A
házak
ablakát takaró,
csokorba gyűjtött, vagy csak egyenként odavetett
jégvirágok szirmaikkal együtt elszálltak
észak felé. Az eddig csikorgó ajtók
puhán nyílottak, a városháza egy befalazott
ablakmélyedésébe magát bevackoló
szájharmonikás koldus meglepetve tapasztalta, hogy a kő,
amin ül, egyre melegebb, mintha elektromos szálakkal
fűtenék. Balhés Pepinek, a buszállomáson
tiltott szerencsejátékot folytató vagánynak
nem tett jót a hirtelen felmelegedés. Tizenkét,
kalapba rejtett, számozott golyóból mindig
kihúzta vakon a hetest. Trükkje az volt, hogy a hetes
számú golyót otthon a szaratov
márkájú, szovjet – tehát
megbízható – hűtőszekrényében előre
hűtötte. A hirtelen felmelegedés miatt minden golyó
azonos hőmérsékletűvé vált.
A dermedt
bozótban rejtőző
feketerigók is
megszólaltak, és láss csodát, a lány
fagyos tekintete mosollyá olvadt. Karcsi áldotta
magát, hogy a könyvtárból nem a kötelező
irodalomként feladott, vizsgaanyagban is szereplő Diabetikus
dogmaterializmus egyes kérdései napjainkban című
könyvet hozta magával, hanem olyat választott,
aminek szíve volt, és dobogott. – Nagyon jól
jött most ez a melegszívű könyv –
hálálkodott magában, ahogy a lány
arcának színeváltozását
meglátta. Tulajdonképpen nem haragudott
egyáltalán a tudományos szocializmus
tanárára, akár elégedett is lehetett volna
vele, mert az aláírta a vasfüggönyön
túlra szóló
útlevélkérelmét. Mi több,
támogató sorokat írt diákja
útlevélkérelméhez: „Nagy
Károly elvtárs alapvetően és főbb vonalaiban nem
egy rosszindulatú káder.”
A lány
nézegette a
kesztyűt.
– Nyugodtan
felpróbálhatja, nincsen benne
egér – biztatta hamiskásan a fiú.
Azon a télen már Karcsi bá’-nak
szólították a fiatalok az amatőr focicsapatban,
ahol időnként még játszogatott. Mosolyogva fedezte
fel, hogy fia ugyanazt a téli kesztyűt húzta a
kezére, amit ő hordott hajdanán.
♣ ♣
♣
|