Örökké virágáruslány
Széppróza
Gara Gizella
Örök harag
Édesanyám
18 évesen
pár hónapos
fiatalasszony volt, édesapám szülői
házában éltek, közös konyhán
osztozva a szülőkkel.
Én akkor még meg sem születtem. Anyukám a
reggeli munkáját befejezve átment a
szomszédba, később én is szívesen
töltöttem ott az időt. Az ifjú férj
számon kérte feleségét, hol volt,
miért ment el. Képzelem, anyukám milyen ijedten
rebegte:
– Unatkoztam.
Apám kirohant a kamrába, felkapott két
szakajtót – egyikben bab, másikban borsó
volt –, haragjában a konyha közepére
öntötte, összekeverve őket. Akkor már az
anyós is ott volt, és a helyzet komikumán
elnevette magát. Hogy mit érzett, mit gondolt az
Anyám, nem tudhatom, de nem tudta megbocsátani
Nagymamának azt a nevetést. Később, mikor
elköltöztek, soha nem látogatta meg az
anyósát, hiába üzent az érte.
Talán még a temetésére sem ment el. Lehet,
hogy még a halál sem tudta megbékíteni?
♣ ♣
♣
|