Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Örökké virágáruslány

Széppróza

Gara Gizella

Örök harag

Édesanyám 18 évesen pár hónapos fiatalasszony volt, édesapám szülői házában éltek, közös konyhán osztozva a szülőkkel.
Én akkor még meg sem születtem. Anyukám a reggeli munkáját befejezve átment a szomszédba, később én is szívesen töltöttem ott az időt. Az ifjú férj számon kérte feleségét, hol volt, miért ment el. Képzelem, anyukám milyen ijedten rebegte:
– Unatkoztam.

Apám kirohant a kamrába, felkapott két szakajtót – egyikben bab, másikban borsó volt –, haragjában a konyha közepére öntötte, összekeverve őket. Akkor már az anyós is ott volt, és a helyzet komikumán elnevette magát. Hogy mit érzett, mit gondolt az Anyám, nem tudhatom, de nem tudta megbocsátani Nagymamának azt a nevetést. Később, mikor elköltöztek, soha nem látogatta meg az anyósát, hiába üzent az érte. Talán még a temetésére sem ment el. Lehet, hogy még a halál sem tudta megbékíteni?
♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©