"Így, hetven felé"
Takács László
ÚJJÁSZÜLETÉS
TAVASZ
Még hidegen fénylik a
füstszínű reggel,
még hószagú harmaton siklik a Nap.
De érzem szívemben a rügy fakadását,
amint lelkem tüzével megsimogat.
Még hallom a tegnapot mélybe halódni,
még utolsót zendül tél fejedelem.
De illat ruháját már föl készül
venni,
hogy átvegye jussát egy új szerelem.
Még hallom a kertben az éj susogását,
még csábít a tegnap, a múlt hívogat.
De álomból sarjad a hószagú reggel,
tavasz tündére hűs csókot ad.
Még ábrándos szívem benne az éjben,
még csillagok alatt alszik a lét.
De szárnyait bontja lelkem e kéjben,
keresi, vágyja már szép örömét.
Még képzetem ring a téli magányban,
még várat magára sok gyönyörű
szép.
De ezernyi hanggal dőzsöl az élet,
szívemben már izzik az
újjászületés.
(Az ihletet Petőfi
gyönyörű verse adta.)
|
|
|
|
