Viharos vágyak már nem háborgatnak.
Szívem a csend elíziumában
békét keres, az úttól fáradtan
elpihen, mozarti harmóniában.

Sok évtizede ver ritmust szüntelen,
percben hetvenszer összehúzódva,
ereimben szétküldi véremet,
mely érzelem és tudat hordozója.

Csitul e szív, a lélek is csitul,
szem nem a földet, az eget kémleli,
csillagok közt a csillagát keresi.

Volt viharok hulláma elsimul,
éjben csak tücsök ciripét hallani,
hunyt szemem mögött nincsenek álmaim.