A festmények, szobrok titkokat sejtető, derengő
világából most lépett ki a délceg,
szőke férfi és a törékeny babarcú
lány egymás kezét fogva, a múzeum
kapuján. Nehéz lenne megmondani, hogy kettőjük
közül ki volt a bátrabb, melyikük
érintette meg előbb a másik kezét. Hogy a
lányból vibráló eleven nőiesség vagy
egy új szerelem után sóvárgó
férfivágy volt-e az erősebb?
Amikor ott, a Csontváry képnél
egymáshoz tévedt a kezük, mintha tűz lobbant volna a
szívükben, hogy perzselő melegével
átjárja testüket. S ösztönösen
egymás tekintetét kutatták:
meglátják-e benne önmagukat, kinek mennyire fontos a
másik. „Szeretsz?” – csillogta kérdőn a
lány mélybarna tekintete. „Imádlak!”
– ragyogta a férfi égszínkék szeme.
A kettőjük közötti vibrálást
érzékelve, megértőn elfordult a mosolygós,
idős asszony, e teremnek az őre. Ők lágy
érintéssel egymáshoz simultak, és
parázsló ajkuk lassan összeért. Mint
két szomjas ember, kik jól tudják, inni lassan
kell, hogy tovább tartson, hosszú csókba kezdtek,
átadva önmagukat a másiknak. Hirtelen eggyé
olvadt minden, egy hatalmas egésszé. Mintha
részeivé váltak volna egy nagy kozmikus
folyamatnak: a beteljesülésre váró
odaadások és a csillapíthatatlan,
örömteli elfogadások végtelen
folyamatának.
Az ablakon szikrázva betűző napfény vigyázva
körbesimította őket. S mintha meg akarná
örökíteni e pillanatot, meleg sugaraival arany vonalat
rajzolt egymáshoz simuló alakjuk köré.
Akkora volt a csend, hogy fel sem figyelhettek a közeledő
tárlatlátogatók lépéseinek halk
neszére. Csupán a visszaforduló teremőr
diszkrét köhintésére bontakoztak ki
egymás karjaiból, s átadták magukat egy
másfajta örömnek, a műélvezetnek.
Alkotástól alkotásig lépdelve haladtak
tovább.
Most, hogy döngve bezárult a férfi és a
lány mögött a múzeum kapuja, úgy
lépdeltek a roppanó avarban egymás kezét
fogva, mintha ősidők óta összetartoznának.
Egy pillanatra megállt a lány, és
kérdőn a férfire emelte mélybarna
tekintetét: „Ugye, szeretsz még?”
„Amíg csak élek…” – ragyogta
sugárzón a derűs, égszínkék
szempár. S a férfi ott, az utca forgatagában
gyengéden átölelte, majd finoman megcsókolta
a karjaiba simuló lányt. Aztán egymással
kötődve, nevetgélve haladtak tovább.
♣ ♣
♣
