"Így, hetven felé"
Losonczi Léna
A FÉNY VÁROSÁBAN
A hajnalpír fény
áradása,
mint egy kis gyermek mosolygása,
meleget ont, szívünkig ér,
békét, boldogságot ígér.
Kis szikra-fény kedves beszédben
életre gyúl társunk szemében.
A figyelem, jóság, törődés
egy-egy fény-prizma tükröződés.
Együttérzés a bajban, gyászban
gyógyír-fényt szül egy
simításban.
A közösség, az összetartás
fényszálakkal védő megtartás.
Hol szeretet van és megértés,
fénycsóva lobban: tiszta érzés!
Ha másokért imákat mondunk,
Szentlélek-fény enyhíti gondunk.
S a kitárt lélek-ablakon
árad be a fény gazdagon.
A lélek-tükör sokszorozva
mások felé szétsugározza.
S felragyogva az arcokon,
győzelmet ad bús harcokon.
A lenyugvó Nap gyenge fénye,
mint az idős kor szép erénye,
fénylő sugarat vet a tájra.
S hívogat közös imádságra.
|
|
|
|
