Avult vágyak tüze porlik
hullik alá a pokolba
mátrix törő fals emlékek
tűnnek el a vastag porba

„Ábel” vére lecsapolva
„Káin” bizony nem nyugodhat
gránát tépett fagyott testek
mutatnak halálnak utat

hosszú az út de nem vezet
soha többé ide vissza
fagyott föld ott a Don mellett
piros véredet beissza

halálba ment sok ezernyi
értelmetlen rút halálba
kicsi ország kicsi népe
őket már hiába várja

értelmetlen szájkarate
emléküket ha gyalázza
második magyar hadsereg
doni síkon közös sírja

emlékezz hogy ne történjen
többet ilyen rém valóság
magyar vér soha ne fesse
se a hegyet se a rónát.