Június második felében elsők között
vehettem kézbe a szerző legújabb, igencsak
figyelemreméltó kötetét. A címet
látva kapva kaptam rajta, hiszen kit ne
érdekelnének saját és másokkal
összegabalyodó kapcsolatai, amit – széles e
világon – eddig még nem sikerült senkinek sem
átlátni, megérteni, rendbe hozni. Hátha
ebből a módszertanból sikerül
kibányásznunk valamit saját életünk
és szűkebb-tágabb környezetünk hasznára
is! A belső címlapon mottóként megjelölt
gondolat: „…ember
embernek öröme.” [A Nagyságos szava
(Hávamál)] felkeltette a
kíváncsiságomat. (Rögtön beugrott egy
érdekes és tanulságos párhuzam az „Ember embernek farkasa” Titus
Maccius Plautus római író latin
közmondássá lett gondolatával, amely ma is
sajnálatos módon igaz és működik. Milyen
jó, hogy Györgypál megtalálta ennek
ellentétét is! Modern világunkban ebből is igen
hasznos közmondás lehetne!) Nos, rákerestem az
interneten erre a kevésbé ismert mondásra
és megtudtam: Viking kor régi, skandináv verseinek
gyűjteménye. Az ó-norvég filozófia fontos
forrása: tanácsokat ad az élethez,
viselkedéshez, bölcsességhez. (No, lám,
már akkor is foglalkoztak vele, nemcsak a XXI.
században!) Igen találó, hiszen a szerző
tudományos igényességgel nyúl az emberi
kapcsolatok elvi és gyakorlati bemutatásához,
segítségül hívva több nemzetközi
szaktekintély véleményét is.
A könyv előrebocsátja: áttekintő esszé,
amelyet – Györgypál eddigi tudományos
könyvei között – nagyon is érdemes
számon tartani! A 47 kötetes szerzőt az elmúlt 30
év alatt inkább laptulajdonos és a Kláris újság
főszerkesztőjeként ismerjük, tudományos
múltjára és munkái
megismerésére kevesebb hangsúlyt helyeztünk.
Pedig van belőle bőven, hiszen Kijevben szerzett
villamosmérnöki diplomája mellett kandidátusi
disszertációt védett a politikatudomány
(jövőkutatás) területén 1987-ben. (Van, akit ez
ne érdekelne?!) 1991-ig kultúrakutatással
és szakoktatással is foglalkozott. Tagja az MTA
Köztestületének, szakkönyvei és szakmai
publikációi azóta is folyamatosan jelennek meg.
Igaz, olvasóközönsége inkább a verseit,
prózáit, drámáit,
elbeszéléseit, színházi ismertetőit,
elemzéseit ismeri, pedig az esszék magas szintű,
tudományos igényességgel,
körültekintéssel készültek. Ezek
elolvasásához, befogadásához,
megértéséhez bizony gyakran visz-sza kell lapozni
és újra olvasni, hogy megértsük az
összefüggéseket. Nemcsak tudós, hanem
bölcs író is, aki e kötetben is
munkáját az emberek segítségére,
támogatására, önmaguk
megismerésére és nem utolsó sorban
„okulására” szánja.
Érdemes az előszóban kicsit elmélyedni, mert
röviden az egész könyv szándékát
jól érthető módon foglalja össze: a mi
„ágas-bogas kapcsolatainkat”. „…Az
erről szóló irodalom lényegében
áttekinthetetlen, sokszor természetükből
fakadóan egymásnak ellent mondanak, tele
kételyekkel… Hiszen nagyon sokfélék
vagyunk, sokféleképpen viszonyulunk egymáshoz,
amit ha szeretnénk, sem tudnánk igazából, a
maguk teljességében számba venni…”
Tehát nem a teljességre való törekvés
a célja, hanem segítség az emberek
számára egymáshoz és önmagukhoz
való viszonyának felismerésében,
áttekintésében és
rendezésében. És ezt a maga tapasztalati és
tudományos ismeretei alapján izgalmasan,
sokszínűen, közérthetően meg is teszi!
A könyv letehetetlenül izgalmas, már csak
azért is, mert minden oldalon vagy önmagunkra, vagy
családunkra, barátainkra ismerünk, akikkel –
ilyen-olyan kapcsolatban voltunk, vagyunk és leszünk. Csak
hát nem mindegy, hogyan?! Ezek mélységei nem is
igen foglalkoztattak minket, csak most érzünk
késztetést, amikor elmélyedünk egy szakember
fantasztikus munkájának emberi-, érzelmi-,
biológiai- és azok tudományos
megközelítésében. Csak a megjelölt
források másfél oldalt tesznek ki, amelyeket
megidéz könyvében, a 12 témakörrel
kapcsolatban. Mindegyik fejezet külön
kötetet/köteteket igényelne, ha Györgypál
szíve szerint jobban elmélyedne a témák
boncolgatásában. Hiszen alig érint meg egy
gondolatot, az már szüli a következő
kérdést, ami felveti a harmadikat, és így
tovább… Hát, ha még minden olvasó
hozzátenné a saját megtapasztalását
is!
Az érdekessége és páratlansága
a kötetnek, hogy mindazt, amit leír, idéz,
kikövetkeztet, azok elolvasása után
rájövünk, hogy hiszen ezt mi is tudjuk! De kinek jutna
eszébe, ha nem olvassa Györgypáltól
már a legelső fejezetben Johann Hari: Elveszett kapcsolatok c.
könyvéből kiindulva: „Miért érzik
rosszul magukat ennyire sokan? Mitől van ez?” Ugye, hogy
felkapjuk erre a fejünket, hiszen mi is érintettek vagyunk
ebben! 2011–2012, Gallup
közvélemény-kutató cég
megállapítása szerint 142 országban, 13%-ot
köt le a munkájuk, 63% csak az időt fekteti a
munkájába, energiát, vagy szenvedélyt nem,
23% pedig „aktívan kivonja magát”
alóla. Azonnal felmerül bennünk a
kérdés, hogy a 10 évvel ezelőtti statisztika erről
a kérdésről vajon napjainkban és hazánkban
hogyan alakulhatott?! Ugyanebben a fejezetben, a harmadik,
Elvágva az értelmes értékektől c.
részben Tim Kasser amerikai pszichológust idézi,
aki a pénz és javak értékét
kérdőjelezte meg a boldogságunkban, ill. annak
túlértékelését, hogyan látnak
minket mások?
Magam sem tudom, milyen alapon kellene a könyv
értékeiről szólni, azt bemutatni, mert
minél előbbre haladtam az olvasásában,
rájöttem, hogy külön, saját kötet
születne, ha az összes, minket érintő és
érdeklő gondolatáról írnék. Annyira
fontos benne minden megállapítás, szó, hogy
ha a 12 fejezetből csak egy-egy témakört ragadok is ki,
könyv-terjedelem nélkül akkor sem érnék
a végére. Csak példaként említem: A
második fejezet A kapcsolatteremtés
nehézségeiről címet kapta, amelyet
Györgypál Stefanie Stahl: Mindenki
képes kapcsolatra c. könyvével indít,
amely leszögezi: „boldog, beteljesedett (szerelmi) kapcsolat
nem szerencse kérdése, hanem személyes
döntésünké és belső
beállítottságunké…” Nos, kit
ne izgatna a folytatás? Hiszen tapasztaljuk, hogy a kapcsolatok
napjainkban hamar lejárnak, a párok a
„holtomiglan-holtodiglan”-ból vissza se nézve
kilépnek belőle; vajon mi lehet az oka? Nekünk,
olvasóknak is van bizony elég tapasztalatunk,
véleményünk! Érdekelne, vajon mennyiben
egyezik az íróéval?… Gondolatmorzsái
közül kiragadva egyet, megnyugtató a végső
konklúzió: „Minden emberi kapcsolat
esszenciája a szeretet, a rokonszenv, a megértés,
a jóindulat és a remény.”
Mivel Györgypál fontosnak tartotta idézni
Feldmár András– Büky Dorottya: Kapcsolatok c.
könyvéből, én is ideírnék belőle egy
evidens gondolatot: „Az érzelmeinken keresztül tudjuk
meg, mit csinálnak velünk mások. Ha félek,
valaki ijesztget. Ha szomorú vagyok, valaki szomorít. Ha
dühös, ideges vagyok, akkor valaki dühít,
idegesít.” Feldmár a kölcsönös
függőség mellett tör lándzsát, amikor az
ember nem fél attól, hogy mások függnek tőle,
vagy ő másoktól függ.
Igen érdekes témakör és komoly
elmélyülést kíván a Miért szeretjük azokat, akik
bántanak minket? c. fejezet elolvasása, amelyet
Györgypál Ross Rosenbergtől idéz Az emberi mágnes szindróma
c. könyvének alcímeként. A szerző úgy
gondolja, hogy az embereket valamiféle láthatatlan erők
húzzák egymás felé. Az
egészséges kapcsolatokban az emberi mágnes
szindróma erőt adó, egymást erősítő
mindkét fél számára. Fontossága
miatt nem hagyhatom ki a társfüggőségről
szóló gondolatait, amelyek gyakran és több
fejezetben visszaköszönnek a maguk sokrétű,
pozitív és negatív formájában. Ezek
nemcsak a párkapcsolatokban, hanem különböző
mértékben szinte az összes fontos kapcsolatban jelen
lehet. A szülő-gyerek kapcsolatról az egyik fontos
könyv Alice Milleré, amelyből az idézet
magyarázatot ad sok, magunkkal hurcolt, felnőttkori
problémában is.
Nem tudom, hol kellene félbehagynom a könyv
méltatását: A Szociopaták
– léteznek?, vagy a Család, netán a
Testvérek…?! témájánál, vagy A barátságról?
Ki kell hagynom a Van-e hatalma a
közösségeknek? c. fejezetet is? A gondolatok
áradatát felfüggeszteni nagyon nehéz, amikor
minden mondatnak jelentősége van az ember
életében, és szomjasan hallgatná a
tudós szerző
segítségnyújtását az igényes
és boldog élethez.
Valahol azt olvastam: a tudományban nincsenek befejezett
és véglegesen megoldott kérdések. A
tudomány a maga nemében egy végtelen folyam. Ezt
érzem Györgypál könyvében is, amikor
felhívja a figyelmet, hogy napjainkban fékek
nélkül élünk, nem vesszük figyelembe a
jól bevált, régóta működő, emberi
értékeket, viszonyulásokat, kapcsolatrendszereket.
Minden alakzatot, viselkedést, szokást több
oldalról is megvilágít, bemutat: mint
értéket és mint kerülendő ártalmat.
Minden felvetett állítására
megoldást is ajánl, amelyből válogathatunk
személyre szabottan, a felfedezés
(újrafelfedezés) örömével. Könyve
– rendkívüli hasznossága mellett – a
formakultúra, egyedi technika, a zárás
mestermunkája is.
Szeretném a kényszerű helyszűke miatt Ágas-bogas kapcsolatainkról
túlságosan rövidre fogott
értékelésemet Epikrétosz
gondolatával zárni és megköszönni
Györgypál Katalin munkáját: „Minden
változik. Nem azért, hogy ne legyen, hanem, hogy az
legyen, ami még nem volt.”
(Györgypál Katalin:
Ágas-bogas kapcsolataink. Áttekintő esszé. Ill.:
Rehorovics Anita. URÁNUSZ K., Bp. 198 p.)
