Első kötetes költőt üdvözölhetünk a
szerzőben, aki teljes poétai fegyverzetben lépett a
nyilvánosság elé. Semmi nyoma a
próbálkozásnak,
kísérletezésnek, mert kikristályosodott
filozófiai alapokkal, magabiztos költői tudattal
állította össze a hetven költeményt,
amelyeket öt ciklusba szerkesztett. A kötet 2022-ben a
könyvhétre jelent meg, amelynek előszavából
megtudhatjuk magától a szerzőtől, hogy versei a covid
járvány elmúlt két éve alatt
keletkeztek, s azt is, hogy a kényszerű bezártság
hozta elő belőle a költői megszólalást.
Tornai Xénia
versei ciklusokba rendeződnek, szoros összefüggés van
közöttük. A versek közötti kapcsolat egy
komoly gondolatfolyam következménye, és
filozófiai kérdések köré rendeződik.
Ennek lényege röviden összefoglalva: a megélt
világban a lélek elbizonytalanodik, eltűnnek a biztos
fogódzók, nyugvópontok, itt az ideje a
szembenézésnek, a mindenség felé
fordulásnak. Kozmikus térbe helyezve a
problematikát, egyedi létértelmezéssel
találja meg a megoldást.
A Mindenség húrjai
cím (ez egyben az egyik vers címe is) azt sugallja, hogy
a kozmikus léten való filozofálás egy olyan
hangszer, aminek a húrjain lehet játszani. A hetven vers
ezeket a húrokat pengeti, és nem akar sem túl
modern lenni, sem absztrakt, nem ír szabad verset
(mindössze két képvers található a
hetven között), viszont szereti a hagyományos
formákat, az időmértékes verselést, vagy a
kétütemű tízes szerkezetet, a páros-,
kereszt- és ölelkező rímeket és ezeknek sok
más változatát.
A költemények, azon kívül, hogy egy
új, panteisztikus világrendet fogalmaznak meg,
hagyományt is őriznek. Könnyen fedezhetünk fel
régi nagy költőink közül néhányat
egy-egy sorban, vagy a vers hangulatában,
szóhasználatában. Ilyenkor a
ráismerés öröme hatja át az
olvasót. A keservek
fája című ballada alcímében is jelzi
a tiszteletet ihletője iránt (Ballada
Arany János emlékére), egy-egy verse Vajda
János szóhasználatát,
érzésvilágát közvetíti (A remete), Kosztolányi
szelleme három versben is felbukkan (Levél a mennybe;
Kosztolányi; Apuska régi képe), s
negyedikként ott érezhetjük magunkat a Hajnali
részegség égi bálján (Látomás). De
találunk Weöres Sándor ihlette
költeményeket is (Özönvíz,
Aranyhíd), vagy felvillan az Ady-Babitsnál ismert
szimbolista vonás (Spleen).
Sőt Villon zseniális, paradoxonokra épülő
költeményének egy sorára is
ráismerhetünk (Tűzben égve holtra fáztam,
napsütésben bőrig áztam. Emberek közt
árva lettem – a Bölcselet
c. versből. Villon sorai az Ellentétek
c. versében [Szabó Lőrinc fordítása]: Tűzben égek és mégis
vacogok; Parazsas kályhánál vad láz
diderget; Hazám földjén is száműzött
vagyok).
Általában minden ciklusban intellektuális
tartalmakkal és megfogalmazásokkal találkozunk. A
tanult ismereteket saját egyéniségére
szabva láttatja velünk a teremtés óta
megváltozott természetet, világrend és
civilizáció problémáit, amelyekért
az emberiség eddig elkövetett bűnei a felelősek. Ám
azt vesszük észre, hogy az ismereteink új
értelmet nyernek: egy megújult halotti beszédet
találunk, ahol a bűnbe esett ember már fel sem fogja, hol
s mikor követ el megbocsáthatatlan vétket, pokolra
jutván a megmérettetéskor (Halotti beszéd 2021).
Megrázó élménnyel találkozunk az
emberi önhittségről, elbizakodottságról
szóló versben (Az
új Noé), rávilágít arra a
szomorú tényre, hogy az ember az, aki elhagyta
Istenét, és nem fordítva történt.
Sokatmondó az Atlantisz
kincsei c. múltba néző költemény,
amely az ember ősi létformáit hozza felszínre, az
elsüllyedt földrészhez hasonlítva a belső
én hol gazdag, hol bűnös létezését,
ennek tudatosodására szólítva fel
mindnyájunkat.
A költemények között találunk erős
pozitív érzelmi töltettel bíró
verseket is, gyermekhez, férjhez, mesterhez, valamely rokonhoz
írt köszönő, elismerő, dicsérő, de
mindenképp a kapcsolat erős voltát láttató
gondolati háttérrel. Megrázóak az
önmaga lelkével szembesülő, önostorozó
versek, ezekben a versíró szinte lecsupaszítva
vall bűnökről, a feloldozás lehetőségeiről (Testről és lélekről; Bűneim).
A gondolati gazdagságon túl minden költemény
sorai között ott van a hálaérzés,
amelyet a költő érez a sok szépségért,
örömért, az „örök
pillanatért” (A pillanat
örök). Arra tanít, hogy minden nap minden
percéért adjunk hálát a Teremtőnek, hogy
életet kaptunk, amivel jól kell
sáfárkodnunk. Ehhez szükséges az a kozmikus
látásmód, amely Tornai Xéniát
eltölti, amikor verset ír, amikor elszakad a mindennapok
mókuskerekétől. Érdemes megismerkedni költői
világával.
(Tornai Xénia: A
Mindenség húrjai. Versek. Rím
Könyvkiadó, Bp., 2022, 144 p.)
