A koronavírus miatt két év kimaradt a
búcsújárásból. 2019-ben Ferenc
pápa részvételével tartották meg a
búcsút, majd 2020-ban és 2021-ben elmaradt a
járvány miatti óvatosságból.
2022-ben már mindenki úgy érezte,
óriási igény van a hagyományos
búcsú megtartására a Kissomlyó-hegy
és a Nagysomlyó-hegy
találkozásánál, a „nyeregben”.
A történet a ferencesek obszerváns
alrendjéhez kötődik, és 1444-ig nyúlik
vissza, amikor IV. Jenő pápa körlevélben
buzdítja a híveket, hogy a
templomépítésben legyenek
segítségére a ferences rendnek. Az
elvégzett munkáért cserébe
búcsút engedélyezett. A kegytemplomban kapott
helyet a hársfából faragott, napba
öltöztetett Babba Mária [Boldogasszony] szobor, amely
a 16. század elején készült. A legenda a
későbbi eseményeket domborítja ki a
búcsú keletkezéséről. 1567-ben János
Zsigmond erdélyi fejedelem a Tolvajos-tetőn (a kegyhely
közelében) unitárius híveivel csatát
vívott a katolikusokkal, akik nem akartak áttérni
a szentháromságot tagadó hitre. A katolikusok
István plébános vezetésével
harcoltak, közben az asszonyok és gyerekek a kegytemplomban
imádkoztak értük Babba Máriához. A
csata a katolikusok győzelmével zárult.
A legendának nem minden részlete állja meg a
helyét, ám az bizonyos, hogy 1568-ban a tordai
országgyűlés már kimondta az erdélyi
négy vallás egyenrangúságát
(katolikus, lutheránus, kálvinista, unitárius),
Erdélyben többé nem kellett harcolni a
vallások szabadságáért.
Az évenkénti búcsú egyre több
embert vonzott, kialakult a vonulási rend, az
évenkénti mottók rendje. A II.
világháború után a diktatúra ezt a
vallási ünnepet is betiltotta, negyven évig nem
lehetett megtartani. 1990-ben újraindult a
búcsújárás, míg korábban a
székely katolikusok ünnepe volt, ekkorra már az
összmagyarság ünnepévé vált a
pünkösdi búcsú, szűk lett a kegytemplom
és közvetlen környéke, ezért a
búcsú „felköltözött a
nyeregbe”. 1993-ban építették a
szabadtéri oltárt, azóta vonul a
végeláthatatlan sorokban a tömeg
zászlókkal, keresztekkel, sokan székely,
csángó népviseletekben a hegyre, és
tölti meg a két hegyoldalt, imádkozva,
énekelve menet közben.
A bevonulás rendje ugyan kötött (Gyergyó, Felcsík,
Labarum-vivő diákok és a papság, Alcsík,
Felsőnyárádmente, Sóvidék, Udvarhely
vidéke, Maros mente, Háromszék, Brassó
és környéke, Gyimesi csángók, Moldvai
csángók), de a zarándokok
óriási száma, az anyaországiak és a
külföldiek részvétele miatt ez a sorrend ma
már nem kötelező érvényű. Mindenki időben fel
akar jutni a hegyre, összekeveredik a menet, felborul a megszokott
rend. A zarándoklat érinti a Salvator
kápolnát (hegyoldalon), ahol Mária-éneket
énekelnek, a hegyre érkezők pedig letelepednek a fűre,
vagy felállítják kisszékeiket.
Egyik személyes élményem a Makovecz Imre által
tervezett csíkszeredai katolikus templom megtekintése,
ahol néhány percet töltöttünk az
indulás előtt. Innét indultunk, csatlakozva a többi
csoporthoz, keresztül a városon egészen a
kegytemplomig. Az utca két oldalán
vásárosok és kegytárgyárusok
kínálták helyi portékáikat, a
házak ablakaiból az ott lakók
szemlélték a menetet.
A 2022-es búcsú nagy létszámmal
és emelkedett lélekkel zajlott. Az ünnep
mottója: Pax et bonum,
magyarul Béke és
jóság volt. A két hegyet és a
nyerget megtöltő zarándokok székely és magyar
zászlóikat szinte görcsösen magukhoz
szorítva ülték-állták végig a
misét, amelyet Dr. Udvarhelyi
György veszprémi érsek celebrált, ő
mondta az ünnepi szentbeszédet is. Méltatta a
szellemiséget, amely évről évre idehozza a
búcsúsokat, megemlékezett a 2019-ben itt
járt Ferenc pápáról és arról,
milyen fontos a béke, amely ennek az évnek a
mottóját alkotja.
Megható volt az áldoztatás, amely kb.
fél órán át tartott, több
kijelölt helyen zajlott. Ennek befejeződése után
került sor a himnuszok eléneklésére: Pápai himnusz, Győzelemről
énekeljen (az 1938. és a 2021. Eucharisztikus kongresszus
himnusza), Székely himnusz, Magyar himnusz. A mise
végeztével elindult a többszázezres
tömeg, és átvágva az utakat,
felszántva a mezőket, levonult a hegyről.
A búcsú mindig Pünkösd szombatján
zajlik, ezért Pünkösd vasárnapjára lehet
egy másik csíki programot tervezni. A mi
zarándokcsoportunk vasárnap a Madarasi Hargita
hegycsúcsot célozta meg, ahová az Ivó patak
összefolyásától indul az út
felfelé. A nagyobb csoportok traktor által vontatott
utánfutóval teszik meg a tíz km-es utat kb. 1650
méter magasságig, ahol pihenőhelyet alakítottak
ki, télen itt van a sílift
végállomása, parkolóban lehet hagyni a
kocsikat. A hátralévő utat a hegy
csúcsáig gyalog tesszük meg, az agyagos út
kövekkel tarkított, nem meredek, kényelmesen lehet
felfelé kaptatni az 1801 méteres hegytetőre.
Köd várt bennünket a hegytetőn, ahol a turul
szobor áll a középpontban, mellette a gránit
asztal, amely az itt tartandó szabadtéri misék
számára az oltárt helyettesíti.
Számos kopjafa, kő-, és fakereszt áll a
csúcson, az összes magyar zarándok valami
szimbólumot itt hagy, ha mást nem, egy magyar vagy egy
székely zászlót biztosan. A pünkösdi
ünnepi mise felemelően szép volt, a szentbeszéd a
hagyományokra és a béke megőrzésére
szólított fel, közben hiába fújt a
szél és volt egy sötétszürke felleg a
hegy fölött, több százan hallgattuk végig
az istentiszteletet, mondtuk el a Miatyánkot, és
énekeltük a himnuszokat.
Agyagfalvi szállásunkon székely
családoknál laktunk, akik szeretettel vártak
bennünket, és finom székely specialitásokkal
kedveskedtek anyaországi vendégeknek (csorba leves,
juhtúrós puliszka, töltött káposzta,
erős szilvapálinka, mazsolás kalács,
túrós lepény). Élveztük ízes
beszédüket, jellegzetes humorukat. Csodás
három estét beszélgettünk át
velük.
Pünkösd hétfőjén a
székelykeresztúri Gyárfás
kúriát megtekintve indultunk hazafelé. Petőfi
ebben az épületben töltötte a
fehéregyházi csata [segesvárinak hívott]
előtti utolsó éjszakáját. A
múzeumként működő kúria zárva volt,
kertjében rátaláltunk a körtefa
maradványára, amelynél még Petőfi mondta el
a háziaknak az Egy gondolat bánt engemet c.
látnoki versét.
Dióhéjban és vázlatosan ez volt a
váza a 2022-es csíksomlyói búcsúnak,
amelyen sokan voltunk, talán 3-400 ezren, pontos
létszám nem készül soha, csak becsült.
Egyszer egy életben el kell menni ebbe a lélekemelő
búcsúba, jót tesz a léleknek, testnek,
szellemnek egyaránt.
♣ ♣
♣
