Emlékszem, hogy nyár végi nap volt, amikor
már nem égetett a Nap melege, csak kellemes meleget
adott. Az éltető Nap bújócskát
játszott a lenge felhőkkel. Éjjel volt egy kiadós
zápor, így sok levélen még csillogtak a
vízcseppek. A fák lombja szépen susogott az enyhe
nyári szellőben. A kis patak csacska zajjal csörgedezett.
Még minden zöldellt, de esténként már
elkelt a felöltő. Sehol sem volt még az ősz ezernyi
színű káprázatos pompája. A madarak is csak
néha trilláztak. Csend honolt a városban és
a vidékén!
Egy ideje már nem tudtam festeni, hiába kerestem az
ihletet. Embereket szeretek megfesteni, de most nem volt semmi
jó témám. Sok nyári festményem volt,
de most elegem volt az emberekből. Nagybányán
hiába kerestem jó témát, semmi nem ihletett
meg, pedig jó ideje ismerem ezt a várost. Tényleg
festőien szép a város és a környéke,
de most nekem mégsem nyújtott semmilyen
témát. Csak keresek valami szépet, valami olyant,
ami megihlet, de már napok óta nincs jó
témám.
Nézem tanítványaim festményeit:
jók s kevésbé jók, de néha akad
köztük egy-két igazán kiváló
alkotás is. Nekik valahogyan nem okoz gondot a téma
megtalálása. Irigylem erővel teli fiatalságukat
és ecsetjeiket, ahogy a nyár végi színek
életre kelnek a vásznaikon. A mai napon Erdei
csendélet címmel kell valamit kihozniuk
vásznaikból. Kimentünk a környéki kis
ligetbe, hogy találjanak témát.
Általában sikerült is, de szokás szerint
megkértek, hogy én is fessek valamit ebben a
témában. No, itt a bökkenő! Mert nekem csak nem
akart összejönni semmi érdekes. Nem érzem
magamban a késztetést erdei csendéletre.
Ahogy megszámolom őket, ketten hiányoznak: Franciska
és Walter megint elmentek valahová kettesben. Nagyon
kerülgetik egymást, de persze az illendőség
és a szemérem szabta határokon belül.
Láthatóan tetszenek egymásnak, és
többet foglalkoznak kettőjükkel, mint a festéssel.
Pár percnyi keresés után meg is találtam
őket: egy kis csermely feletti apró hídon
beszélgettek elmélyülve. Franciska kacéron a
híd korlátjának dőlve nézte Waltert, aki
teljesen belefeledkezett a lány igézően csillogó
szemeibe. Bár mindenkitől messze voltak, de még most is
volt köztük pár apró lépésnyi
távolság.
Ahogy az apró csermely hullámzott alattuk és
a fák díszbe csomagolták a hátteret,
már tudtam, hogy megtaláltam az ideális
témámat! Nem erdei csendélet, hanem Franciska
és Walter. De ez nem jó cím egy
festménynek. Legyen inkább Beszélgetők!
♣ ♣
♣
