Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Örökké virágáruslány

SZÉPIRODALOM

Kelemen Bata Mária

A repedtízű görögdinnye

Egy meleg, nyári vasárnapi ebéd után üldögéltünk az asztalnál jóllakottan, szótlanul. Egyszer apukám törte meg a csendet.

– Úgy ennék egy finom hűtött görögdinnyét vacsorára!

Azután visszament dolgozni a munkahelyére.

Kis idő múlva mérgesen ugatott a kutyánk. Kinéztem, és a barátnőmet, Icát pillantottam meg. Kértem, jöjjön be. De ő ezt válaszolta:

– Marika, most nem megyek be, csak azért jöttem, hogy megyek a faluba dinnyét venni, volna kedved elkísérni?

– Jaj, de jó! – örvendeztem. – Épp én is oda készülök.

Anyukám a kezembe adta a kukoricacsuhéból font szatyrot. Benne lapult két neccháló és a pénztárcám.

– Kislányom, kettőt hozz, légy szíves!

– Kettőt? – kérdezett vissza Ica.

– Igen, nagyon szeretjük a dinnyét, főleg ha be van hűtve! – felelte anyukám. – Vigyázzatok az úton! – kiáltott utánunk. Mi összenéztünk, mosolyogva mondtuk:

– Úgy lesz!

Itt megjegyezném, mivel a tanyán nem volt áram, a gémeskútból húztunk friss, hűs vizet, beleöntöttük egy nagyobb edénybe, és abba került a dinnye. Pár óra múlva tökéletesre hűlt.

A falu 4–5 kilométerre volt a tanyánktól. Vígan cseverészve érkeztünk meg a mozi udvarán álló teherautóhoz, amin rengeteg sötétzöld színű görögdinnye várta a vásárlókat. Több falubeli beszélgetett a termelőkkel. Kiválasztottam két jól megtermett finomságot. Az árus kedvesen segített, belerakta a hálóba, felakasztotta a kerékpár kormányra mindkettőnknek.

– Fogyasszátok egészséggel, gyertek máskor is!

Elköszöntünk, indultunk haza.

Ica ment elöl, én utána. Odaértünk a betonjárdához. Ica felült a kerékpárra. Én is nekilendültem. Az egyik lábam a pedálon, a másikkal löktem magam. Ekkor odakiáltott egy iskolatársam:

– Marika, eljöttök az ötórás filmre?

Visszanéztem, de nem volt időm válaszolni, mert az első kerekem lecsúszott a járdáról, hatalmasat estem. Mindkét tenyerem és a térdem a betonhoz csapódott. Átfutott az agyamon, mennyien látták a jelenetet. A helyzethez képest gyorsan felálltam. Segítségemre sietett Erzsi néni és Zsiga bácsi. Na, ő nem hagyta ki a poént!

– Hallod-e, te lány, úgy kiterültél, mint a béka!

A társaság egyik fele mosolygott, a másik sajnált. Én meg azt szerettem volna, ha megnyílik a föld alattam szégyenemben. Odalépett hozzám, felállította a kerékpáromat, Ica a pénztárcámat rakta vissza a szatyorba. Ránéztem a dinnyére, majdnem elájultam a látványtól, ugyanis a járdán landolt dinnye héja szanaszéjjel repedt. De szerencsére nem esett szét.

Erzsi néni megpróbált vigasztalni:

– Na, ez a dinnye biztos finom lesz! – Furcsán nézhettem rá, mert így folytatta: – Tudod, azt mondják, ha felvágják a dinnyét és reped, az érett!

Zsiga bácsi újra adta a formáját.

– Az igaz, Erzsi, de nem mindegy, hogy felvágják, vagy odavágják!

Amilyen gyorsan lehetett, eltűntünk Icával. Rövidesen kiértünk a faluból.

Barátnőm megkérdezte:

– Marika, nagyon fáj?

– Nnem vészes – nyugtattam.

– Pedig folyik a vér a lábad szárán, úgy látom, be is dagadt.

– Ugyan semmiség – válaszoltam.

Nem mertem bevallani az igazságot, sajgott, égett, alig vártam, hogy hazaérjünk. Ica hazáig kísért. Anyukám nagyon megijedt, amikor meglátta a sebeimet. Azonnal készített hipermangános vizet, azzal alaposan lefertőtlenítette. Nem volt kellemes, jócskán csípett. Lila lett az összes sebhelyem. Úgy néztem ki, mint a töröttlábú, szárnyszegett kismadár. Apukám este megkérdezte:

– Mi történt? Ráfolyt a dinnyelé a lábadra?

Szomorú voltam a dinnye miatt.

– Mosolyogj már, nincs semmi baj! – vigasztalt. – Mesélte a cimborám, hogy elestél.

Zsiga bácsi árulkodott, gondoltam magamban.

– Apukám, a dinnye nagyon megrepedt, nem tudtuk behűteni.

– Nem baj, meglátod milyen finom lesz az a repedtízű hűtetlen görögdinnye!

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©