"Így, hetven felé"
Váczi Zoltán
SÍRNAK A KÖNNYEK
Sírnak a könnyek,
Ahogy arcokon alá hull.
Háborúból jönnek,
Szívük ver vadul.
Anyák, karjukon gyermek,
Görcsösen szorítják.
Szájuk szó helyett remeg,
Ott a halál, mondják.
Anyák lelke ordít,
Kifele hangtalan.
Arcot mosolyra fordít,
Gyermek elalszik boldogan.
Csomagja lent a padlón,
Gyűrött vászonszatyor.
Riadtan néz ki az ablakon,
Lelkében fájdalom ostromol.
Sokan jönnek,
Karjukon kisgyermek.
Tudják, itt csak jó lehet,
Szájuk mégis remeg.
Land-Plan Hotel* befogad,
Éjszaka pihen a fájdalom.
Velük ébred a gondolat,
Nappal miért nem álom?
Telefon csörren, néma csend,
Frontról szól egy hang.
Szem messze elmereng,
Nem szól a lélekharang.
Telefon, élet és halál,
Sír a könny, ha csörren.
Tudják, rájuk mi vár,
Ha testük összerezzen.
Mennek nyugovóra,
Elaludt a kisgyerek.
Innen nem tudják, hova,
Ismétlik, tovább megyek.
–––
* Töltéstaván
(2022.
március 21.)
|
|
|
|
