"Így, hetven felé"
Kanizsa József
MURAMENTI VÁROSOM: LETENYE
(Letenyének e vers
örök vallomás, ima...)
Ősidők óta itthon vagyok,
itthon e tájon,
a Mura szegélyezte zalai szép dombságon.
E zalai dombság gyermekkorom igaz bölcsője,
biblia tanítással lettem Istennek földi
hívője.
S Letenye, mint ősi település, csábított,
vonzott,
pihenésre az ősplatánfa árnyékot adott.
Nyugtató volt a Szentháromság templomban az ima.
S Letenyén alkotott Keszeiné, népművész,
Irma.
Jó volt látni keze szép művészi
alkotását,
S jó volt látni arcán a boldogság
ragyogását…
E város adott kvártélyt, otthont, az
élsporthoz kedvet.
Síkfutó, focista voltam. Időmből erre tellett.
Kereskedő gyakorlaton a pult mellett álltam,
diákszellemű ajánlattal vevőkre vártam…
S be jó volt belenézni leányok
varázs-szemébe?
Várni letenyei „tinik” hű szerelem kegyére!
Ős-kortól létező lakott hely, ma határváros,
Horvátországgal, a Mura folyóval határos.
A Mura-híd milliókkal ad itt kapcsolat-hidat,
a világból hozzák-viszik a nemes
kultúrákat…
Letenye, bronzkori település, élj jogoddal,
élj szép jövőt váró népeddel, a
fiatalokkal,
teremtsd meg az Élet-Igaz-Hidat a boldogsághoz:
adj ISTEN-HITET, Reményt „az
itt-élni-akaráshoz”…
Ámen
|
|
|
|
|
