"Így, hetven felé"
Bíró Gáspár
SZENT ISTVÁN
Augusztus hóban –
minden évben –
(már évszázadok óta így
teszünk!),
mikor megtörjük új kenyerünket,
fejünk meghajtva Rád emlékezünk.
Országalapító szent királyunk,
Esztergom nagy szülötte, jobb kezed
egykor intőn mutatott az égre,
s még ma is összetart egy nemzetet!
Aggódtál százéves új
hazánkért,
imádkoztál: ne hulljunk szerte szét!
S keresztet vetni megtanítottad
lovas nemzetünk kardfogó kezét!
Kereszténység hitére vezetted
a zabolátlan, harcos népedet,
Európa rendjébe tagoltad,
s a hét törzs között végre béke
lett.
Új vallás, új rend, beilleszkedés!
Ez lett megmaradásunk záloga!
Hogy tovább élhessünk itt, e földön:
bölcs tetteidnek ez volt hát oka!
Kiálltál nehéz döntésed mellett:
a hatalomra jogot ez adott!
Hogy emelkedhess Koppány úr fölé;
hogy legyőzd őt, s a többi lázadót!
Nyugton térhettél meg Istenedhez,
meglelve lelked békés otthonát,
fiadnak veszte sem vont el a céltól:
szilárddá tenni néped új honát!
S mi – vezetve bölcsességed által –
(Te tudtad csak, hogy milyen nagy a tét!)
elfogadtuk új hitünket, s lettünk
gőgös germánnal egyenrangú nép!
Megmaradtunk hát! És szép hazánk is!
Melyet a Duna kéklő habja mos.
S bátran kérdezhetjük a világtól:
„Si Deus pro nobis, quis contra nos?”*
–––
* „Ha Isten
velünk, ki ellenünk?”
|
|
|
|
