Igazi monstre kötetet vesz a kezébe, aki forgatni
kezdi Németh Nyiba Sándor legújabb
könyvét, a Követ a vénség c.
verseskötetet. Ez a nagyszabású, ötezer verset
tartalmazó könyv: életmű. Tulajdonosa is annak
szánta; versfaragó munkássága
évtizedeit magába foglaló
szummációnak.
Sokunk számára hihetetlennek tűnik, hogy a mindenkor
száz fokon égő, nyughatatlan, sikerorientált
„Nyibamester” életében is elkövetkezett
a számvetés, a számbavétel ideje. Az a
pillanat, amikor az ember ráébred, hogy nem halhatatlan.
Kínzó felismerés! Ilyenkor söpörjük
össze riadt megfontoltsággal életünk kincseit,
avagy hordalékát, mondván: maradjon valami
utánunk.
Jó esetben az életmű többször és
egyre bővülő kiadásban is megjelenhet még a szerzője
életében, ha korai volt a riadalom. Legyen így
ezzel az életmű kötettel is! Kívánjuk, hogy
írójával együtt sok bővített
kiadást éljen meg!
Németh Nyiba Sándort a Teremtő
többirányú tehetséggel, akaraterővel
és hallatlan energiával áldotta meg. Kapott
talentumát kamatoztatta is a sport, a zene és az irodalom
területén. Nem akárhogyan és nemcsak
saját örömére, hanem országos
élvonalbeli és nemzetközi eredményeket
ért el, sikereket aratott; maradandót alkotott.
Beírta magát a sport és a könnyűzene
történetébe. Itt az ideje, hogy a kortárs
irodalomban is helyet kapjon, mert méltó rá. A
„Követ a vénség” c. verseskötet
alkalmat adhat erre.
Németh Nyiba Sándor egész
életét és munkásságát
áthatja – közös nevezőt jelentve sportban,
zenében, irodalomban – valami dacos
elszántság a siker, a győzelem ismételt
elérésére és az alkotó
emberré válásra. Olyan emberré
válni, aki bárkit, de főként önmagát
képes legyőzni, hogy teljesíthesse „mennyei
küldetését”, és a végső
megmérettetésnél majd nem találtatik
köny-nyűnek.
Rendületlenül és megállás
nélkül törekszik kitűnni a szürkék
közül; többre, jobbra, magasabbra, sőt lehetőleg a
legmagasabbra jutni. Ahogyan ő írja:
„Tudom, vesztesekre nincs szükség a
Földön.” „Alkossunk, míg
létünk engedi!”
De a csillagokhoz vezető út rögös, tele van
veszélyekkel, csapdákkal, próbatételekkel.
Az ember pedig kicsiny, gyarló, esendő…
„Bűnösnek születtem, ez belül fáj nagyon.
Mentségem egy lehet: gyarló vagyok.” –
írja magáról.
Verseskötetében – a sikerek ellenére vagy
pont azért – egy nehéz ÉLETÚT
rajzolódik ki; a kenyeresi kis szülői háztól,
az apai, anyai értékrendtől a személyes
megtapasztalásokig. Olvashatunk tépelődéseiről,
megszenvedett kínjairól, testet-lelket
borító sebekről, magasba röpítő és a
mélységes, sötét pokolba
taszító kilengésekről, „vad
múltról” és „korhű
titkokról”. Őszintén kitárulkozva,
kendőzetlenül ír a régi és jelenkori
önmaga-keresésről, az örökös harcról,
a vágy-vezeklés-feloldozás
háromszögéről. Visszatérő szavak: a
kitagadás, veszteség, megalázás,
árulás, hiúság, kapzsiság,
becsvágy. Másrészről a tisztesség,
szeretet, becsület, hogy az „erkölcsi szennyet kidobtuk
a lelkünk mélyéről”."
Ki Ő? A közismert, hírneves bajnok, zenész,
költő, előadóművész? Önmaga szerint:
„Hallgatag ember a kapzsi karokban, aki élni akar a
földi vadonban.”
„Lassan elfelejt a világ, csak néhány
papír igazol tán.”
„Az elévült tetteim nekidőlnek a falnak, /
Elismerően vesztesnek hirdetnek hajnalban.”
Nem így lesz! Biztosan tudom.
Ajánlom ezt a verseskötetet minden
költészetet kedvelő, olvasó embernek és
azoknak, akiket érdekel Németh Nyiba Sándor
személye és gondolatai.
(Németh Nyiba Sándor:
Követ a vénség. Versek, prózák. 5000
vers. Szerk.: Pozsik László. Nemzeti
Értékek Könyvkiadó, Szeged, 2022, 965 p. + 9
tábla.)
♣ ♣
♣