A kedves olvasó számára is öröm,
hogy Völgyi Ildikó Kabócatánc
(2017); Napmadár
(2019) művei után immáron a harmadik, a Fényszövő című
verseskönyvét veheti kézbe, és a szerző
költeményei révén ismerkedhet gazdag
érzésvilágával.
Lédikó az új kötetét nem a
címadó versével kezdi, hanem
önvallomást tesz, az isteni fényhez fordul
segítségért, incselkedik a halállal, hogy a
szív húrjain zenélni tudjon.
Szereti az irodalmat – kedvenc költője Ady Endre
(Lédaság) –, valamint érdeklődik
történelmünk iránt (Trianon 100, Fantomfájdalom).
Az alkotó szereti szűkebb hazáját, őt is
vonzza a Balaton szépsége (Vihar, Balatoni kép,
Kikötő). Nem csak ismeri, hanem elismeri városa neves
embereinek a tevékenységét, e
kötetében tisztelettel emlékezik Siófok
szobrászművészére, Varga Imrére (Csillag volt, Esőben).
Baráti kapcsolatának köszönhetően
készültek a kötet illusztrációi, melyek
a költő előző köteteihez hasonlóan Moritz Lívia
festőművész remekei. A festmények témái
és az adott versek mondanivalója szépen
egymáshoz illenek. A két alkotó ismételt
együttműködése igazolja kettejük
barátságának
elmélyülését (Összetartozás), a
közös alkotói munka örömét.
Völgyi Ildikó nagyon szereti a természet
szépségeit, mintegy azokban is a lélek
nyugalmát keresi. Számunkra is feltárja a
világ értékeit (Csodás
világ). A természeti jelenségeket, a
napszakokat és azok fényeit nem csak megfigyeli, hanem
sokszor le is fényképezi, versein keresztül pedig
velünk is szemléletesen láttatja (Vihar, Pirkadás, Esti zene,
Kék Hold, Játszom a Holddal, Alkonyi mámor).
Az évszakok közül a tavasz, a
megújulás a kedvence (Zengő
bimbó, Tavaszi zsongás), melyen keresztül
számunkra is új remények
ébredését sugallja.
Az alkotó sokat utazik, úgy a hazai (Pilisi üdvözlet,
Visegrádi ősz, Salamon-torony), mint a külföldi
élményei (Olaszország,
Franciaország, Montenegró, Izrael) mély
nyomot hagynak lelkében. Néha képzeletbeli
utazást is tesz (Stockholm
utcáin).
Számára nagyon lényeges a családi
összetartozás, szeretteihez való
kötődése (Hazafelé,
Legyen elég! Édesanyám virága).
Lényegesnek tartja a baráti kapcsolatai
megtartását, ezt jelzik a hozzájuk írt
gondolatai (A fény,
Várakozás, A túlsó oldalról,
Órák és rózsák, Boldogság
hintő), ugyanúgy fontos a kollégái
iránt érzett tisztelete (Borostyánablak).
Kiemeli a nő szerepét a teremtés, a
társadalom és a férfi szempontjából (A nő).
Orvosíróként megjelennek verseiben az emberi
szervezet legfontosabb részei, sejtjei és azok
működése, a test és a lélek kapcsolata, azok
egyensúlyának fontossága. (Szívhúrokon, Lomb és
tüdő, Páros élet, Cseppekből egész,
Szakadó ér, Lüktető élet, Zakatoló),
és őt is foglalkoztatja az élet és a halál
gondolata (Élet és
halál).
Lédikó több versében is érződik,
hogy a költő saját érzéseit is latolgatja.
Számára a lombokon átszűrődő napfény is
reménysugár (Újrakezdés,
Átúszom). Sokunkhoz hasonlóan ő is a lelki
békéjét keresi (Gondolkodom),
igyekszik meglelni, amiben a hite is segíti (Érkezés, Isteni fény,
Légy üdvös Március!, Izraeli emlék,
Zenélő templom, Karácsony, Újrakezdés,
Visegrádi ősz, Szívdobbanás).
Orvosként, barátként együttérez a
beteggel, a beteg hozzátartozóival, aggódik
értük a jelenlegi kritikus vírushelyzetben, ami a
2020-as, 2021-es évre rányomta bélyegét
(Legyen elég!, Tanoda, Iszonyat). E különleges
időszaknak több versében is hangot ad (Maszkok mögött, Koronák
árnyékában, Csendesség).
Érdemes kiemelni, hogy a költő egyik kedves
írója, Hamvas Béla mottójával nyitja
meg, és önvallomásával (Határtalan lélek)
zárja a kötetét.
Oldalról oldalra, sorról sorra szövi a
fényt olvasóinak a verseiben felbukkanó
fénysugarakból és a Fényszövő című
versével, amely vers a kötet címadó
költeménye is.
A kedves olvasók számára a kötetet
Előszavában Gróf
Tamás Ákos költő és Dr. Szabó Lajos ajánlja,
Zséli Szilvia méltatja.
Habár Völgyi Ildikó úgy szakmai, mint
irodalmi sikerekkel is büszkélkedhetne, nem teszi,
szerényen így vall: „egy vagyok a sok
közül”. Ugyanakkor foglalkoztatja a gondolat: „Mi
marad fenn utánam?”
Kedves Lédikó! Az új kötetedhez
szívből gratulálok. Nagyon sok versed tetszett, igen
megfogott, és volt, amivel azonosulni tudtam (Sérült angyal).
Az Újrakezdés
című vers nevemre történt ajánlása
számomra nagyon nagy megtiszteltetés, külön
köszönöm. Erőt, hitet és reményt ad a
mindennapjaimban, fogódzkodó, hogy mindig lehet jobb,
és mindig történhet valami csoda, amely
átsegít a nehézségeken.
Fennmaradnak a szép verseid, és általuk
szárnyalsz a teljesség felé.
(Völgyi Ildikó – Lédikó:
Fényszövő. Versek. Borítókép és
illusztrációk: Moritz Lívia. A „Berkenye
Tamárdi Aékotókör” Egyesület
támogatásával. Zamárdi, 2021, 142 p.)
♣ ♣
♣
