Amikor erőgyűjtésről gondolkodunk, érdemes
megvizsgálni az alapfogalmat. Mi az ERŐ? Nem a fizikai
meghatározásra utalok. Szerintem az erőnlét,
vagyis az erő létezése képesség a
mindennapi fizikai és szellemi munkára. Ez a
képességünk bizony változó, hol
több, hol kevesebb van belőle. Ha különböző
okokból lecsökken, erőlenné válunk. Ismerős
lehet a „nincs erőm hozzá, gyenge, erőtlen vagyok”
kifejezések állapotának érzése.
Akkor újra erőt kell gyűjtenünk, hogy végezni tudjuk
a megszokott munkánkat, s visszanyerjük a
munkabírás képességét.
Hogyan pótolhatjuk az elfogyott erőt? Mi módon
gyűjthetünk új erőt? Bizony fontos a megfelelő
vitamindús, elegendő ásványi anyagot is
tartalmazó táplálkozás, a mozgás,
testünk karbantartása, elegendő pihenés,
alvás, kikapcsolódás, séta a
természetben… Sorolhatnám a közhelyeket,
bár ezek mindenki által ismertek.
Mi a helyzet a lelki erőnkkel, ami szintén elhagyhat
bennünket? Ennek is több oka lehet:
kimerültség, fásultság, betegség,
gyász… Az elvesztett lelki erőt is vissza kell
szerezni, mert a munkánkhoz, de a
létezésünkhöz is
nélkülözhetetlen. Ilyenkor is szükség van
pihenésre, sok időre, sok-sok szeretetre, lelki
békére, jó beszélgetésekre
megértő társsal, zenére, olvasásra,
humorra, pozitív gondolatokat tartalmazó
bátorító, biztató
írásokra… Ilyeneket találunk a
Klárisban is!
Ide kívánkozik nekem a jézusi gondolat is:
„Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm
erőtlenség által ér célhoz.”
Én pedig sokszor erősítettem magam a napi 8
tanítási órám végén
hittanári munkám során a Pál apostoli
mondat idézésével: „Mindenre van erőm a
Krisztusban, aki engem megerősít.”
Minden kedves olvasónak sok erőt kívánva
Losonczi Léna
♣ ♣
♣
