"Így, hetven felé"
VERS
Jousse Erzsébet
NYÁR
Illatos fák között
szívembe költözött
a roppant nyár.
Szerelmet susognak
ágai bokroknak,
hogyha szél jár.
Erdőkben lombok közt
madárnép, ha költött:
harsog az ének.
Zenére ébrednek
virágon a méhek,
nektárt szednének.
Pipacsos mezőkön
árad és tündököl
a napsugár.
Suhanó patakban
– ágakból gallyakkal –
épül a hód-vár.
A táblás búzák közt
ürgehad ás gödröt,
kalász ha pereg:
besöprik sebtibe',
búza lesz télire
jó eleségnek.
Gépek majd dobognak,
kalászok potyognak:
búzaszem pereg,
viszik a malomba,
liszt lesz majd halomba
estére kelve.
Gazdasszony megveszi,
teknőben keleszti,
kemencét bélel:
cipó sül, perecek,
szelnek majd kenyeret;
nem lesz több éhes!
|
|
|
|
