"Így, hetven felé"
VERS
Ambrus József
LÉLEGZET NÉLKÜL
Ma is túlhajszolt zavart
vagyok,
álmokat írok, hogy pihenjek
– pusztítom a beteg alakzatot,
kiabálok, megtöröm a csendet.
Vasfogú bilincs rettegve ropog,
az élet jelei bűnözni engednek –
rám lesnek a bölcs évszázadok,
ahol a lélek vértelen szólít meg.
Beteg szívben vörös lángon égve
hitet formál a testvér gondolat,
emberfejeket rajzolva az égre,
elvérzik a mimóza pillanat.
Rozzant lelkedben fantomhajó,
csapása hétnyelvű csöndet áraszt,
lágy sorok között ritka varázs-szó,
naponta adja a biztos választ.
Tüdőmre csillagot vágott az idő
– és fölkelti vérző lelkedet,
velős csontokból az élet kinő,
de nem hagyja kórházi vesztedet.
Hosszú léptekkel mezítláb sietve,
hajnali szikrám volt a templom –
édes rontásom az ördög fizette,
lélegzet nélkül fekve az Araráton.
|
|
|
|