A szerző, Siklós Endre
okleveles kertésztechnikus („Vadócba
rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld”,
Mécs László), a Budaörsi Mindszenty
József Általános Iskola egykori
„mindenese”, ma már aktív nyugdíjas.
Budaörs város kulturális életét
szervező önkéntesek egyike, író, költő,
szerkesztő. Rádöbbenve arra, hogy az országosan
közkedvelt színésznőről, Venczel
Veráról „érdemleges” könyv eddig
még nem jelent meg, ezért elhatározta, hogy jelenjen meg!
A kötet összeállítója
pályatársait, rendezőket,
újságírókat, kritikusokat, a Tisztelt
Publikumot kérte fel köszöntő írásra a
készülő kötetbe – valamint számtalan
fényképet gyerekkorából, kezdő
színész éveiből és a „színpadi
beérkezéséről” közölt. Venczel
Vera a kötet megjelenését sajnos már nem
érhette meg.
Siklós Endre engem kért fel, hogy tegyem a
hír szárnyaira a nemrégen megjelent „A
színpad örök játékosa Venczel
Vera”-t. Azonnal a Klárisra
gondoltam, íme: kora délutántól
másnap napragyogásig voltam színpadon én
is, miközben rádöbbentem arra, hogy milyen igaz:
„a jó pap holtig tanul”, s mindenki
számára nyitott a tér: mert olvasás
közben ráéreztem arra, hogy mit is jelent sokaknak a
világot jelentő színpadi deszkákra való
lépés, nem csak, hogy önmagukat
„megvalósítsák”, hanem, hogy tudjanak
másokat segíteni, vigasztalni, nemzetet, népet
üdvözíteni.
Venczel Verának pályája elején
megadatott (Várkonyi Zoltán
jóvoltából), hogy már harmadikos
főiskolás korában aláírhatta
szerződését a Vígszínházba, melyhez
haláláig, mintegy 50 évig hű maradt.
„Éveken át úgy éltem, hogy
reggel szinkronizáltam, délelőtt próbáltam
a színházban, azután mentem a
rádióba, este játszottam és este
tízkor még vagy visszamentem a stúdióba,
vagy indultunk forgatni… Szinte sose voltam otthon.”
Hosszú színpadi kényszer hallgatás
után ezt írja: „Rádöbbentem, hogy van
magánélet is. Elmúltak a szerepekből hazavitt
feszültségek… rájöttem, hogy jé,
hát én is tudok itthon ezt, azt, amazt is
csinálni”" – örvendezett a művésznő.
Érdemes néhány
pályatársának az
írásából idézni. Benkő
Péter: „(…) szerelmesek voltunk beléd,
az ártatlanság, a tisztaság, a tisztesség
megtestesítője voltál és vagy a
szemünkben.” Blaskó Péter:
„Tíz évig játszottuk együtt Paul
Claudel – Angyali
üdvözletét, mely a hitről, a
megbocsátásról szólt.”
A Budaörsi Passióban a fájdalmas anya volt, aki
szeretett fiát féltette, amit nem tudott megélni
privát életében… ahogyan a keresztről
levett Jézust a karjában tartja.
A „csapattársai” a nézőtérről
lehettünk varázslatos átváltozásainak
tanúi (Felvidéki Judit filmrendező):
„Emlékszem a ráncokkal szabdalt szép
arcára, óriási szemeire, amelyek mögül
mindig felizzott a hajdan volt Vicuska és a felejthetetlen
Pillangó is.”
Színészi pályája során sok
díjban részesült, azonban a legnagyobb
elismerést nem kapta meg. Az elmaradt Kossuth-díjra
utalva Esztergályos Károly rendező így ír:
„Ha hiányérzetem van Vera
pályájával kapcsolatban, meg nem kapott szerepek
előbb jutnak az eszembe, mint díjak…”
Venczel Vera 2021. október 22-én családja
köréből „Hófehér lelke átsuhant
az Örök Fénybe” (Siklós Endre) –
akinek okos, szép szavai s Verát idéző versei
közül idézetek adnak keretet és teszik
egységes egésszé a kötetet – rangos
fotóművészek által készített
albummal egyetemben.
(A színpad örök
játékosa – Venczel Vera.
Össszeállította: Siklós Endre. Szerk.:
Gulyás Regina. Összekötő szöveg: Siklós
Endre. A Kárpát-medencei Magyarok Kulturális
és Hagyományőrző Egyesületének
kiadása, Budaörs, 2021, 140 p.)
