Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Örökké virágáruslány

Könyvespolc

Tóth Péter Domonkos

 A SZÍNPAD ÖRÖK JÁTÉKOSA – VENCZEL VERA

Siklós Endre könyve

A szerző, Siklós Endre okleveles kertésztechnikus („Vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld”, Mécs László), a Budaörsi Mindszenty József Általános Iskola egykori „mindenese”, ma már aktív nyugdíjas. Budaörs város kulturális életét szervező önkéntesek egyike, író, költő, szerkesztő. Rádöbbenve arra, hogy az országosan közkedvelt színésznőről, Venczel Veráról „érdemleges” könyv eddig még nem jelent meg, ezért elhatározta, hogy jelenjen meg!

A kötet összeállítója pályatársait, rendezőket, újságírókat, kritikusokat, a Tisztelt Publikumot kérte fel köszöntő írásra a készülő kötetbe – valamint számtalan fényképet gyerekkorából, kezdő színész éveiből és a „színpadi beérkezéséről” közölt. Venczel Vera a kötet megjelenését sajnos már nem érhette meg.

Siklós Endre engem kért fel, hogy tegyem a hír szárnyaira a nemrégen megjelent „A színpad örök játékosa  Venczel Vera”-t. Azonnal a Klárisra gondoltam, íme: kora délutántól másnap napragyogásig voltam színpadon én is, miközben rádöbbentem arra, hogy milyen igaz: „a jó pap holtig tanul”, s mindenki számára nyitott a tér: mert olvasás közben ráéreztem arra, hogy mit is jelent sokaknak a világot jelentő színpadi deszkákra való lépés, nem csak, hogy önmagukat „megvalósítsák”, hanem, hogy tudjanak másokat segíteni, vigasztalni, nemzetet, népet üdvözíteni.

Venczel Verának pályája elején megadatott (Várkonyi Zoltán jóvoltából), hogy már harmadikos főiskolás korában aláírhatta szerződését a Vígszínházba, melyhez haláláig, mintegy 50 évig hű maradt.

„Éveken át úgy éltem, hogy reggel szinkronizáltam, délelőtt próbáltam a színházban, azután mentem a rádióba, este játszottam és este tízkor még vagy visszamentem a stúdióba, vagy indultunk forgatni… Szinte sose voltam otthon.”

Hosszú színpadi kényszer hallgatás után ezt írja: „Rádöbbentem, hogy van magánélet is. Elmúltak a szerepekből hazavitt feszültségek… rájöttem, hogy jé, hát én is tudok itthon ezt, azt, amazt is csinálni”" – örvendezett a művésznő.

Érdemes néhány pályatársának az írásából idézni. Benkő Péter:  „(…) szerelmesek voltunk beléd, az ártatlanság, a tisztaság, a tisztesség megtestesítője voltál és vagy a szemünkben.” Blaskó Péter:  „Tíz évig játszottuk együtt Paul Claudel – Angyali üdvözletét, mely a hitről, a megbocsátásról szólt.”

A Budaörsi Passióban a fájdalmas anya volt, aki szeretett fiát féltette, amit nem tudott megélni privát életében… ahogyan a keresztről levett Jézust  a karjában tartja.

A „csapattársai” a nézőtérről lehettünk varázslatos átváltozásainak tanúi (Felvidéki Judit filmrendező): „Emlékszem a ráncokkal szabdalt szép arcára, óriási szemeire, amelyek mögül mindig felizzott a hajdan volt Vicuska és a felejthetetlen Pillangó is.”

Színészi pályája során sok díjban részesült, azonban a legnagyobb elismerést nem kapta meg. Az elmaradt Kossuth-díjra utalva Esztergályos Károly rendező így ír: „Ha hiányérzetem van Vera pályájával kapcsolatban, meg nem kapott szerepek előbb jutnak az eszembe, mint díjak…”

Venczel Vera 2021. október 22-én családja köréből „Hófehér lelke átsuhant az Örök Fénybe” (Siklós Endre) – akinek okos, szép szavai s Verát idéző versei közül idézetek adnak keretet és teszik egységes egésszé a kötetet – rangos fotóművészek által készített albummal egyetemben.

(A színpad örök játékosa – Venczel Vera. Össszeállította: Siklós Endre. Szerk.: Gulyás Regina. Összekötő szöveg: Siklós Endre. A Kárpát-medencei Magyarok Kulturális és Hagyományőrző Egyesületének kiadása, Budaörs, 2021, 140 p.)


♣    ♣    ♣

 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©