Esszé

Kő-Szabó Imre

A tavasz (szerteágazó, sokféle) fuvallatai

Maga a tavasz olyan időszak, amely az élet újra indításával, pezsgésével sok-sok eseményt magába foglal. Ahhoz, hogy ebben eligazodjunk, szedjük sorjába ezen időszak eseményeit.
Az év 365 napból áll. A további felosztás szerin 12 hónapból. Majd 4 évszakból, mármint ebben a sorrendben, tavasz, nyár, ősz és végül a tél.

A tavasz

A tavasz a mérsékelt égöv egyik évszaka. A trópusú éghajlaton nem létezik. Tavasszal felélénkül az élet, virágba borulnak a növények, kizöldülnek az erdők és a mezők. A Föld északi féltekéjén március, április és május, még a déli féltekén a szeptember, október és november a tavasz hónapja.
A csillagászati tavasz a napéjegyenlőségtől a nyári napfordulóig tart, tehát az északi féltekén közelítőleg március 21– június 21., a déli féltekén pedig közelítőleg szeptember 23– december 21. közé esik. Ilyenkor lassan emelkedik az átlag hőmérséklet, szeszélyessé válik az időjárás. A költözőmadarak általában ilyenkor térnek vissza költő helyeikre.
A tavaszról a költők szóltak a legszebben. Szabó Lőrinc: „Tavasz” című versében írja: „»Mi ez?« – kérdezte Vén Rigó. / »Tavasz« – felelt a Nap. / »Megjött?« – kérdezte Vén Rigó, / »Meg ám!« – felelt a Nap.”
József Attila „Tavasz van! Gyönyörű!” c. versének sorai pedig így szólnak: „Tavasz van, tavasz van, gyönyörű tavasz, / A vén Duna karcsú gőzösökre gondol, / Tavasz van! Hallod-e? Nézd, hogy karikázik / Mezei szagokkal a tavaszi szél”
Csanádi Imre: „Tavasz-ébresztő” című verse gyerekeknek olyan mondóka féle, amely így szól:
„Ébredj, új tavasz, / jégtörő, sugaras, / gallyat gombosító, / rügyet rojtosító, / mindenféle madarakat / víg versre tanító.” A vers a tavasz ébresztéséről szól.

Tavaszi szerelem

Ilyenkor tavasszal megújul minden. A szerelem, amely az emberi érzés különös formája, ekkor kezd virulni. Ezt az érzést, állapotot egy francia írónő, tanárnő Anna Gavalda így definiálta közérthetően: „A tavasz a rügyező nyárfákon zsinatoló tömérdek kismadár. Éjjelente a kandúrok pokoli kornyikálása, a Szajnán kergetőző kacsapárok, meg a szerelmesek. Ne már, hogy nem szerelmeseket látsz mindenfelé. Vég nélküli, csöpögős smárolások, feszülő farmernadrágok, kóbor kezek, foglalt padok.”  Ezek a sorok úgy hatnak, mint egy fotó a tavaszról, a szerelemről.
Egy történet: K. István 16 éves volt, amikor egy szőke lányt sodor az élet elébe. Napfényes tavasz volt, és különös illat lengte be a levegőt. Ott állt a bolt ajtajában, és csak úgy nézelődött. K. István azt hitte, vár valakit a lány. Nagyon csinos volt, és különös csillogású a szeme, ahogy ránézett. Egy pillantás alatt szerelmes lett és követte a lányt, bement egy emeletes házba. K. István több napon keresztül álldogált a ház előtt, mikor egyszer kijött a lány, nem várt tovább, megszólította. Beszélgettek és ez a beszélgetés még ma is tart, pedig eltelt negyven év, született két gyerekük, de még mindig szeretnek beszélgetni, mintha sosem fogynának ki a mondanivalójukból, néznek egymásra, és néha arra a bizonyos tavaszi napra gondolnak, amikor meglátták egymást. Ez tavaszi szerelem volt. Légrádi Gergely író, jogász ezt úgy összegezi: „Ha az ember szerelmes, akkor nincsenek kérdőjelek, akkor minden a helyén van.”

Koranyár

Ez az az időszak, amely a tavasz két félhónapját sajátította ki magának. Ez az április második fele, meg a május első része. Még nincs nyár, csak majdnem olyan. A reggeli langyos idő hőmérséklete délfelé felszökik a 20 fok fölé. Még nem szűnt meg a szél, mozgásával mindig jelen van. A felhők ritkán, elszórtan mutatkoznak az égen, eső csak úgy fordul elő, mint a májusi eső, de akkor aranyat ér. Meleg kabátokra már nincs szükség, de még nincs az a nagy forróság, mondhatnánk azt, hogy – majdnem olyan, mint a nyár, de még korai.

 Kirándulás

A hét közepén T. Kláriéknél gyűlt össze a kis csapat. Klári sütött négy tepsi sörkiflit, a fiúk meg sört hoztak. Falatozás, sörözés, így folyt a beszélgetés. Zsuzsi kérdezte a Kovács házaspárt:
– Mit csináltatok a hétvégén?
– Kirándultunk. Mégpedig a Börzsönyben túráztunk – mondta a férj. – Képzeljétek, így április közepén, csupa napfény. Vidám emberek sokasága. Kismarosról az erdei vasúttal mentünk Királyrétig. Onnan gyalog a jelzett turista útvonalon. Megmásztuk a Magas Taxot, a Nagy Hideg hegyet és végül a Kopasz hegyet, innen Márianosztra érintésével Szobon kötöttünk ki. Ez olyan nyolc órás gyaloglás. Megérte, a jó levegő, a táj szépsége kárpótolt mindenért. Ez egy jó tavaszi program volt – fejezte be. És igaza is volt, mert Francois Lelord, francia író szerint: „A boldogság egy jó kirándulás gyönyörű, ismeretlen hegyek között.”

Költészet napja

A tavaszi események egyik fontos állomása. Ez a nap a magyar költészet napja, minden április 11. Ez József Attila, nagy költőnk születésnapja. (Márai Sándor író is ezen a napon született, 1900-ban.)
Ezen a napon különböző műsorok keretében élő és elhunyt költők verseiből állítanak össze színvonalas műsorokat. Idézzünk néhány költőtől költészeti sorokat. Sarkady Sándor írja versében, hogy a tavasz után mi a fontos a mezőkön. A vers címe: Tavaszváró: „Fuss el, / Február, / Süss fel, / Napsugár,/ Szellő kerekedj, / Langyos eső, megeredj,/ Árpa, / Búza, / Kukorica / Cseperedj!"
Weöres Sándor Tavasz köszöntője: „Sándor napján megszakad a tél, / József napján megszűnik a szél, / zsákban Benedek / hoz majd meleget, / nincs több fázás, boldog, aki él. // Már közhírré szétdoboltatik: / minden kislány férjhez adatik, / szőkék legelébb, / aztán feketék, / végül barnák és a maradék.”
A példaként felhozott versek játékosak, jól mutatják a költészet sokszínűségét és így a költészeti ünnep jelentőségét.

Húsvét

A katolikus kereszténységben böjtnek nevezett, valójában „húshagyó” táplálkozási időszak után ezen a napon szabad húst enni először. Erre utal a magyar „húsvét” megjelölés. A húsvét számos népi hagyományt őriz. Talán a legfontosabb a locsolkodás. Ennek is többféle változata él még ma is. Az igazit a vízzel való locsolásnak mondják, de mostanság a „szagos víz”, a kölni a mérvadó.
Emlékszem, gyerekkoromban már előre készültünk és fejben listát is készítettünk, hová kell elmenni locsolni, ahol szép lány van. Néha túlzásba is vittük, mert nem a hímes „piros” tojás száma adta meg a locsolkodás eredményét, hanem a „keresmény”, mert mindenhol adtak pár forintot. Az én időmben csak fémből készült pénz volt a divat. A sikerért még az idősebb néniket is meglocsoltuk.

Május 1.

Ezt a tavaszi napot úgy tartjuk számon, mint a munka ünnepét. Fizetett ünnep. Története még az 1800-as évek végéhez mint kezdethez köthető. 1886. május 1-jén az amerikai chicagói munkások vívták ki az ünneppé nyilvánítást. Ausztrál munkások később tűzték zászlójukra a 8 óra munka, 8 óra szórakozás, 8 óra pihenés jelszava követelést, nálunk ma Nagy Feró dalszövegeként ismerjük amely már csak amolyan „szlogen”.
Nekem a május 1-je a kezdeteknél, úgy 1960-as években a felvonulást jelentette. Arra emlékszem, hogy ezen a napon mindig jó idő volt, teljes napsütés. Újpestről, abból a gyárból, ahol dolgoztam, már 8 órakor gyülekezni kellett a Városliget egy távolabb eső részén. Ott kiosztották a zászlókat, transzparenseket. Ha jó akartál lenni a főnöködnél, mindjárt magadhoz ragadtál egy olyan táblát, amelyen az „akkori nagyjaink” képe díszelgett, és ezt töretlenül vitted is. Néha megfordult a fejedben, hogy a legszívesebben letennéd az egyik sarkon, de ehhez sarok is kellett volna. A május 1-jei felvonulás után a kiindulóponton volt a találkozás, ahol forró virslival, mustárral és egy üveg Kőbányai sörrel fizették ki a sétát meg a cipekedést. Nem hiányzott senki, mert a sör vonzó volt (hiszen abban az időben hiánycikk volt az üveges sör). Talán ezért is maradt emlékezetes ez a nap, meg azért, hogy jó idő volt, tavaszi idő.
Kányádi Sándor költő szavai szerint, melyet a „Májusi szellő” című versében fogalmaz meg: „Almavirággal / futkos a szellő, / akár egy kócos / semmirekellő”. Ez a május!

Anyák napja

Az anyákról, édesanyákról világszerte megemlékeznek. A központi érték ebben a napban, amely a világon más-más napokon van, hogy megemlékezzenek arról az erőfeszítésről, vállalásról, amit az anyák tesznek gyermekeikért. Ez egy óriási erőfeszítés, küzdelem. Ma Magyarságon ez a nap május első vasárnapja. Ez a nap az emlékezésé, a háláé, melyet virágokkal, kisebb ajándékokkal tesznek emlékezetessé.

Gyereknap

Ebben a tavaszi kavalkádban, az ünneplések sorában már időpontja szerint is ez az utolsó, mert május végi vasárnapon tartják.  Az ENSZ erre vonatkozó határozata mondta ki 1954-ben,  hogy minden évben emlékezzenek meg a nemzetek azokról a gyerekekről, akik rossz körülmények között élnek, fejezzék ki jobbító szándékukat és támogatásukat. Nálunk ilyenkor színes kavalkádokkal, játékokkal kedveskednek a gyerekeknek.
Kifogyva a tavasz erőt adó ünnepeiből, már a nyárra, a pihenésre gondol az ember. Aztán az a bizonyos három hónap is leszakad a naptárról, helyettük már újabbak következnek.