Ildikó, Te Drága!
Szívem szép virága.
Elvetélt ötleted
Itt nem lelt hazára.

Ötvenhat s Trianon,
Ha zenghet általunk,
Erdélyről s Kubáról,
Ha szólhat a dalunk,

Világunk végét, ha
Most járják el hamar;
Tollat kell ragadnunk!
Most erről szól a dal.

Nem költő az, aki
Nem áll ott, ha úgy kell.
A farát mutatja,
Ahol szív s erő kell.

Bocsánat, ha a hév,
Amely dúl most bennem,
Tán zordan szól arról,
Amit kell most tennem,

De az, ki hisz s remél,
Az tegyen a célért.
Őrizze a Békét,
S e világ mit elért.