Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Örökké virágáruslány

SZÉPIRODALOM

Salánki Anikó

Kedd, péntek, vasárnap

Misi bácsi a viaszkos vászonnal letakart asztalnál ült, és gondosan bekarikázta a naptárban a hét három fontos napját. A kiskonyhában a sparhelt sarkán langyosodott a borotválkozásra szánt víz. A reggeli tejeskávét már megette, a beleaprított kenyér miatt olyan volt az állaga, mint a főzelék.

Ezt az unokamenye állapította meg, nem rosszindulatból, csak úgy. Kinézett az ablakon, a redőnyök a nagyházon még leeresztve, persze, a fiatalok nem olyan korán kelők, hétvégén pihennek, jól teszik. Mikor az unokája hazajött, meg fiatalasszony is került melléje, nekik adta a házat, ő meg leköltözött ide, a melléképületbe. Kora ősszel kórházba került a vérnyomása miatt, a fia is meglátogatta, pedig messzire nősült, az eltelt évtizedek alatt ritkán jött.

Míg őt ott bent vizsgálgatták, meglepetésként még egy helyiséget húztak a meglevők mellé, jó szakember a gyerek is, meg az unoka is. Zuhanyozó meg WC kapott helyet a szoba-konyhához, úgyhogy minden kényelme meglett. Sokan óvták, hogy majd megjárja a nagylelkűségével, amikor lemondott a nagy épületről, de nem a károgóknak lett igazuk. Vandácska, mert így hívják az unokamenyét, rendesen ellátja, jól is főz, ő meg szeret itt lent lenni. Annak idején ezt építette fel először, hogy a magukéban lehessenek addig is, amíg össze nem tudják spórolni a házra valót. Irénke, a felesége nem engedte, hogy kölcsönt vegyenek fel, így jó pár évük ráment, de megérte. Igaz, kockaház, de akkor az volt a módi.

Öt éve már, hogy elment a párja, mint egy kis madár, csak úgy elrepült. Nehéz volt egyedül. A fiatalok mindig rohannak, az utcabeliek meg kicserélődtek, az ő korosztályából senki sem maradt.  A doktornő azt mondta, hogy sétálgasson, az jót tesz az egészségének. A piac lett a célja, ott néha még szót is lehet váltani, kérdezősködni, az nem kerül semmibe.

Tavaly tavasszal meglátott egy maga korabeli, bajuszos, mokány embert, kis cirokseprűt árult, már csak néhány darab volt előtte a földön akkurátusan kiterített katonai sátorlapon. Ez lett a beszélgetés alapja, ez a barnászöld vászon. Szóra szó jött, kiderült, bár nem egy évben, de egy helyen töltötték le a szolgálati idejüket. Így kezdődött a barátságuk. Azóta ha esik, ha fúj, megy a piacra. A keddi kicsi, a pénteki már jobb, de a vasárnapi az már tényleg emberes. Kis székre telepszik, úgy beszélgetnek, a seprűk meg lassan elfogynak. Utána beülnek a hentesbolt melletti ivóba, megisznak egy kisfröccsöt. Sok évtized van mögöttük, így sok a témájuk is.

Március 8-a volt, nőnap, mikor meglátott a komája mellett egy takaros asszonykát. Barna kontya a sok rövidre vágott hajú nő mellett kivételnek számított, mint a kékfestő kötény is, amit szépen megkötött csokor fogott össze a derekán. Épp nevetett, olyan jóízűen, mint annak idején az ő drága felesége. Ebbe egy kicsit belefacsarodott a szíve. Aztán elfordult, nézegetni kezdte a szomszéd árus portékáját, nem akart zargatni. Biztos bizalmas kapcsolatban vannak a barátjával,  erről még nem esett szó köztük, az igazi férfi hallgatni is tud, pláne ha komoly a dolog. Ők bizony még így nevelődtek.

Arra riadt fel, hogy valaki megfogja a karját, hát a piaci jó komája volt, s már vitte is a helyes nő felé.

– Bemutatom néked, Janó, a húgomat – s büszkén intett, hogy ismerkedjenek össze. Ő meg zavarában nem is értette a nevet, csak azt, hogy valamilyen Molli, és fülig vörösödve fogta meg a kis puha kezet. Így kezdődött. Kedd, péntek, vasárnap – ezek a hét legszebb napjai, hisz Molli is ott árul a piacon, gyógyszappant, kenőcsöt, hajra való balzsamot, mindegyik bevizsgált, gyógynövényből készült. Pali bácsi megosztja figyelmét a cirokseprű meg a levendula szappan között, s amikor összepakolnak, hármasban ülnek be egy kisfröccsre. Valahogy a komájának mindig dolga akad, és sietve elköszön, ott hagyva Misi bácsit, rábízva a húgát. Van, hogy egy gyors ebéd is belefér az idejükbe, de egy ligeti séta mindenképpen. Tavasz van, gyönyörű, s ők ketten sétálnak, karjuk néha összeér. A tavaszi verőfény körbe fonja alakjukat.

Minden kedden, pénteken és vasárnap.

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©