"Így, hetven felé"
VERS
Vértessy Hugyi Mihály
APA, ANYA ÉS A GYEREK
Világunk leszakadt a
fonálról
Cseppekben hull és nem tudjuk, hova
Mélység előtt akad egy állomás
Az idő folyik s megyünk máshova.
A naptalan reggelek imádkoznak
Felhők sötétre festik az ébredést
Imádkozunk a felhőtlen napokért
Nem akarunk soha világ temetést.
Még sírnak a naptalan reggelek
Csendben imádkoznak a fény felé
És itt egy anya és egy kisgyerek
Hajol meghitten a világ felé.
Az öntelt élet hamis templomát
Már lassan benövi a teremtő
S nem veszi el a remény fonalát
A születés és a halál elől.
Egy vízió a világ puha váza
Mint sivatagi viharban a homok
Elsimul és szétterül a semmibe
Ahol az anya és a gyerek lakott.
Anya, Apa s a Gyermek ébred
Ébren a reményben remélnek
Hol a jövőnek fénye lebeg
S nem vetnek árnyat a fellegek.
|
|
|
|
