Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Örökké virágáruslány

ESSZÉ

Benke Mária

Személyes hatalmunk…

A hatalom mint olyan nekem nem tetszik, akár egyéni, akár csoportos. Ha a hatalom szóba kerül, mindig a történelmünk során vívott csaták, háborúk jutnak az eszembe, ahol területért, jólétért, vezetőpozícióért, vallásokért folytattak harcot, de ezek a csaták mindig a hatalomért folytak.

De ha a mai életünkben a politikai kampányolásokra gondolok, még inkább elmegy a kedvem a személyes vagy csoportos hatalom megszerzésétől.

Életidegen tőlem a hatalom.

Minden ember egyenlőnek született, és azt gondolom, hogy tanult, dolgozott, tisztességesen élte az életét, és egyszercsak kellő tapasztalata meghozta a gyümölcsét, és vezető pozícióba került. Akkor eldönthette, hogy megtiszteltetésnek éli meg a felelősséget, ami a hatalommal jár és elfogadja, vagy sem.

Vannak jogszabályok, írott és íratlan törvények, amiket be kell tartanunk, s ha mindenki tisztességesen él, törvénytisztelően, akkor azt gondolom, nincs szükség hatalmi szóra…

A személyes hatalmunkat önmagunk felett gyakorolhatjuk.

Példát mondok: az alap, hogy hogyan érezzük jól magunkat a bőrünkben. Ennek érdekében sokat kell tennünk, hogy minden szervünk funkcionálisan működjön, harmóniában legyünk magunkkal.

Életünk során számtalan dolgot tapasztalunk, s ha tanulunk belőle, akkor hatalmunk lesz a testünk, érzelmeink felett… Akkor, ha kellő önismeretünk van és a hármas egység jegyében élünk, úgy  tudjuk csak uralni hatalommal a testünk, lelkünk, szellemünk.

Ezernyi gondolat kavarog e témával kapcsolatban a fejemben.

Személyes hatalmunk lehetne (de nem lenne szerencsés) a családunk felnőtt és gyermek tagjaira. Lehetne a munkahelyünkön is hasonló, ha vezető beosztásban  dolgoznánk… de hatalommal nem sokat lehetne elérni, legfeljebb, hogy a beosztottak féljenek tőlünk, illetve utáljanak és kibeszéljenek a hátunk mögött…

Ez nem lenne szerencsés, a hatalommal élni kell, de többnyire akinek van, az visszaél vele, eddigi életem során ez a tapasztalatom…

Életünkben rengeteg döntést hozunk, s csak az idő múlása mutatja meg, hogy jól döntöttünk-e, visszafordítani nem lehet, de kell, hogy tanuljunk belőle.

Ha valaki utasít valamire, vagy szépen megkér, máris óriási a különbség, mert az utasítás hatalom „szagú”, míg a kérés természetes számomra…

Az életbölcsességet sajnos csak éveink múlásával szerezhetjük meg, addig sok csalódás, rosszul értelmezett „büszkeség”, „hatalomvágy” motiválhatja az életünket.

Szenvedhetünk tőle, de ha megértjük, hogy mi miért is történt, akkor átértékelve elismerhetjük, hogy mi is hibáztunk.

Ilyenkor mondjuk jó magyar közmondással, hogy az okosabb enged…

Ezt a legnehezebb beismernünk, mert mindenkiben van egy kis „parancsolhatnék” hatalomvágy, és ezt buta módon próbálja érvényesíteni.

A kompromisszum-készséget idővel megtanulhatjuk, és a személyes hatalmunkat már nem is akarjuk érvényesíteni.

A fent elmondottak – persze – csak az én véleményemet tükrözik…



♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©