Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Örökké virágáruslány

ESSZÉ

Stancsics Erzsébet

Könyvolvasás közben

Leülök könyvet olvasni. Ritka egy állapot, amikor nem kell sehova rohanni, készülni, kapkodni, és elmerülhetek a történetben. Nem a számítógép előtt görnyedek, fél kézzel görgetve a sorokat, hanem fotelben, hagyományosan: kényelem a köbön! Egyetlen hátránya: ha elolvastam, véleményt (recenziót) kell róla írni. Tehát ez sem lesz elengedett, beleélős, felszabadult olvasás, hanem munka. No, lássuk!

Azt hallottam, hogy ha egy könyvre valaki azt mondja: „érdekes”, az három dolgot jelenthet: 1.) nem olvasta el; 2.) olvasta, de nincs róla véleménye, nem hagyott benne nyomot; 3.) ez a kötet nem érdekes, hanem lenyűgöző, éles és meredek, ezért gyerekektől távol tartandó. És még a nagykorúak is nagykorú felügyelete mellett olvashatják!

Nos, ez utóbbinak aligha leszek kitéve. Ez a népmesékkel rokon könyv-világlátás egyben egy közös kelet-európai történelmi tapasztalat horizontjába illeszkedik. A kiszolgáltatott ember nézőpontja lassan mindenre rátelepszik: a szomorúság levegője, a tehetetlen elöregedés hangulata. Mi szükség van még a régi utcákra féloldalt dőlt házaival, toldott-foldott kerítéseivel, elárvult kertjeivel? Valami városmentő rendelet felejtette ott. Most a múltba tekintő anekdoták és a jelen lepusztult díszletei lettek.

Nézzük hát tovább a könyvet, ami egyre érdekesebbé kezd alakulni! Milyen nehéz a földi dolgok tisztessége, milyen nehéz megállni ezen az ingó talajon, melyet közelebbről Magyarországnak, távolabbról Vajdaságnak, Erdélynek, Felvidéknek, Kárpátaljának nevezünk! Mások szerint ezek nem is olyan fontos dolgok, csak mi fontoskodunk körülötte, mert mögéjük akarunk bújni önmagunk elől. E vidékekre, amelyeket lassan elborít a történelem guanója, kegyelmi állapot röpke időre eljutni, hogy elkápráztasson minket ama Betlehemes, csillagtündökléssel a homály-maszatos, evilági életben.

Ez a könyv is, lám mi mindent helyre tud tenni, amiről csak sztereotípiáink vannak! Mégis, az otthonunkat, amely tele van hozzánk kötődő dolgokkal, nem veheti el senki. Az ízlés, örökség, emlékek nem politikai, tulajdonjogi, művészeti, vagy gazdasági kérdések, hanem belső magánügy.

Olyan ez a könyv, hogy ha lefújom róla a port, felparázslik. Ilyen szemekkel néznek vissza ránk a fajtiszta lovak, ahogy a lapok elém perdülnek. Mennyi mindent lehet elrejteni bennük! Mik vagytok ti nekünk, könyvek: pillanat, vagy örökkévalóság?!

Otto Lilienthal német mérnök 1848-ban azt mondta: „Kitalálni egy repülőgépet, az semmi. Megépíteni, az a kezdet. Repülni: minden!”

A XXI. században már azt mondhatjuk: kitalálni a betűket, az semmi. Megépíteni egy nyomdagépet: az a kezdet. De olvasni valakinek a gondolatát: az minden!


♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©