Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Örökké virágáruslány

ESSZÉ

Krasznai Sándor

Kütyük

Valamikor más volt az élet. Nem volt ennyi készülék, szerkezet, amely kiszolgált volna bennünket. Nem is töltöttünk ennyi időt kütyük, készülékek „társaságában”. Suli után, ha vége volt a tanításnak, fociztunk, vagy mászkáltunk valamilyen számunkra kedves környezetben, réten vagy erdőben. Testközelből figyeltem meg például a hangyák életét, vagy egy virág kinyílását, vagy egy bábból kibújó lepke átváltozását, metamorfózisát. Közelről mindent, a maga valójában, minden műviséget mellőzve. Ha valamit nem tudtunk, nem értettünk, előkerestünk egy könyvet, egy lexikont, és abból jártunk a végére.

Ma egészen másként működik minden. Ha valamit nem tudunk, elő a számítógép, az okostelefon, okoskaróra, okoskarkötő, beütjük a keresendő dolog meghatározásához szükséges szavakat, és pár másodperc múlva kiad a gép mondjuk 15.000 találatot, amiből kikereshetjük a számunkra szükségeset. Elmarad a papírzörgés varázsa, helyette valamilyen rejtélyes villódzást láthatunk.

A COVID előtt baráti összejöveteleken, névnap, születésnap, házassági évforduló alkalmával barátaink tini unokái már az evés, ivás közben előkotorták okostelefonjukat, és elmerültek valamilyen rejtélyes keresésben, mintha nem is ott lennének köztünk, úgy beleélték magukat a gépi világ mágiájába. Ha szóltunk hozzájuk, meg sem hallották, látszott, egy teljesen más világban vannak. Egy idő után – talán szülői intésre – már csak étkezés után vették elő telefonjukat.

Valaha, amikor én voltan tini, ilyen összejöveteleken tátott szájjal hallgattam, amint az idősebb korosztály történeteket, adomákat mondott el. Én az ilyen mesélésekbe éltem bele magam úgy, mint a mai gyerekek a telefon rabságába. Némelyik történet úgy megmaradt bennem, hogy szinte ma is hallom szóról szóra.

Valójában nagyon remek egy számítógép vagy egy okostelefon. Ha keresünk valamit, percek alatt megtalálhatjuk. Ha szöveget írunk, a gép még a helyesírásunkat is nyomon követi, és jelzi, ha valamit nem jól írtunk. Könnyebb a dolgunk, de tudnunk kell bánni a technikával. Ha keresünk valamit, a leginkább megfelelő szava-kat kell beütni. Az okoskarkötő és az okoskaróra pedig ellát bennünket figyelmeztető jelekkel, ha különböző időpontokat programozunk beléjük.

Persze vannak árnyoldalai is a gépkezelésnek. Nem egyszer alig tudtam kitérni a járdán okostelefonnal bíbelődő fiatal elől. Egy olyan esetnek is tanúja voltam, amikor egy kerékpározó fiatal nő egyik kezével a bicikli kormányt fogta, másik kezével az okostelefont nyomkodta, és egy óvatlan pillanatban nekihajtott az útpadkának, majd beborult az útszéli füves részre.

Ha valaki azért használja a kütyüket, hogy ismereteit gyarapítsa, az csak jót jelent, de ha egyre inkább szükségét érzi a gépek használatának, az már függőséget is okozhat.

2019-ben osztálytalálkozót szerveztem internet segítségével. Akkor naponta többször is bele-néztem a levelezésembe. Sikerült is jól megszervezni a találkozót. Ha viszont nincs különösebb dolgom, naponta egy-két alkalommal nézek a gépembe. 

Viszont vannak, akik naponta nagyon sok alkalommal éreznek késztetést, hogy újabb és újabb információkhoz jussanak, és egyre gyakrabban veszik elő gépeiket. Eleinte fontosnak tűnő információk után kutatnak, majd később szenvedéllyé válik a kütyü nyomkodása, és mindenféle különlegesnek, vagy inkább különcnek tűnő dolgok után kutatnak. Nehéz eldönteni, hol a határ, amikor már függőség alakul ki, de nagyon sok embernél azzá válik. Amikor már nem az egyén dönti el a kütyü szükségességét, hanem a kütyü hat csábítólag, már nyíltan beszélhetünk szenvedélyről. Ekkor viszont már a kütyü átvette a kezdeményezés szerepét, hiszen „ő” diktál.


♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©