"Így, hetven felé"
Vértessy Hugyi Mihály
MÁRCIUS
Március fényes
éjjelén
Ifjak nevetnek az égre
És a szabadság reggelén
Mindenki kijön a fényre.
Mezőn virágok énekelnek
Mezei zsálya nagyot kacagott
Egy szellő bóklászott az erdőn
És messziről kakukkszó hallatszott.
Nevetnek az árnyak és a fény
Az egek nagy zajjal megnyílnak
És átfut egy ismeretlen lény
Jóslatok a pokolra hullnak.
Március van és ott fönt a várban
Szabadság zászlaját lengeti a szél
A felhők kékes-szürke színein
Táncsics, Arany, Petőfi tekint felénk.
Gólyák, fecskék és még mások
is
Elindultak és költöznek hozzánk
Itthon biztonság, béke honol
És a kereszt is ott van a fán.
Kutathatjuk a múltunkat örökké
Jelen és fájdalom nyomul sarkunkban
Temetetlen gödör alján a sötétség
S Európában Spengler szerint baj van.
Reggelente azért felkel a Nap
Vele együtt mi is felébredünk
És a napsütéses égbolt alatt
A tavaszi élet köszön nekünk. |
|
|
|