Ambrus Judit, írói nevén Ambrus Judith született
1958-ban. Balatonlellén élő író,
újságíró. Negyedik novellás
kötete sokat mondó, és kissé rejtélyes
címe: Védtelenül. A könyv
borítója a szintén Balatonlellén élő
Stotz Mihály grafikus
alkotása, aki nem először készített Judith
könyveihez grafikát. A különös, ködbe,
távlatokba vesző táj tükrözi és kifejezi
a könyv tartalmát, amennyiben a
tájékozódás nehezen megy a ködös,
átláthatatlan élet-utakon is. Az egyik
fülszövegen Laczkó
András balatonlellei író, irodalomkritikus
jegyzete olvasható, a másik fülszövegen Ambrus
Judithról ismerhetünk meg adatokat. A megjelenés
támogatói és segítői között meg
kell említeni Béres László, Ottófi
Klára nevét. A kötet hátsó
borítóján Szakáli Anna zamárdi
írónő ajánlása olvasható.
A könyv kilenc novellát tartalmaz kisebb
terjedelemben. A párbeszéd és a szöveg
általában kiegyenlítetten szerkesztett,
néhol a párbeszéd javára billen a
mérleg, és a párbeszéd közben
lépnek be újabb szereplők a történetbe. (A
három csapás) A cselekmények mozgalmasak, amint
ezt Judith korábbi könyveinek olvasásakor is
megtapasztalhattuk.
A kilenc novella egymástól független
élettörténetet mutat be, szereplői egy dologban
azonos tulajdonságot mutatnak: elvesznek abban a bizonyos
ködben, amely a sors kifürkészhetetlen, előre nem
látható útjait is jelképezi. Ez az, ami az
ember védtelenségét magába rejti, és
ezen az úton vagy önszántukból, vagy
más emberek hibájából,
tévedéséből, a környezet negatív
hatásából adódóan
védtelenné válhatnak. Ám
történeteik olvasása közben, amíg a
szereplők cselekedetei pozitív vagy negatív hatást
képesek kiváltani belőlünk,
rádöbbenünk, hogy mai létünkben,
társadalmi gondjaink özönében olyan
szemlélődésre, önvizsgálatra
irányítja legbelsőbb énünket, amely
szembesítés számon kéri a
méltánytalan bánásmód, a
kiszolgáltatottság és a meg nem
értés hálójában veszkődő emberek
létjogosultságát. A könyv szereplői
akár mi is lehetnénk, akikkel megeshetnének
bizonyos dolgok, több esetben a pénz
révületében és
mindenhatóságában vergődve.
A cím nagyon pontos és találó, hiszen
az ember tele van gátlásokkal, időnként haraggal,
néha gyűlölettel, és ölni is képes,
habár éppen ő szorulna védelemre. A sors mindenbe
beleszól, akarjuk, nem akarjuk (Amikor Valentina elmegy).
Felrúg mély emberi érzéseket, kapcsolatot,
gyermeki szeretetet, védtelenné téve a
gondoskodásra szoruló kicsiket.
A mindennapi létezés meghatározó
eleme, a pénz is nagy szerepet játszik
életünkben, és annak előteremtése,
megtartása már a társadalmi
elvárásoknak megfelelő egyéniséget,
felelősségteljes magatartást kíván
(Védtelenül).
Fölemelő és taszító
embertelenségig nyúlik annak a skálának a
mutatója, amit a szerző fölvonultat
(Bújócska, Öt szál fehér ibolya,
Fürdő a pusztán) novelláiban. A
kiszolgáltatott ember a természeti és
társadalmi törvényekkel birkózik, néha
a tehetetlenség csapdájába esve (A virágok
újra nyílnak). Ez a történet az egyik
legmegkapóbb apa, anya, lánya viszonyt mutatja be.
Különlegessége a novelláknak a
valós helyszínek és helynevek
szerepeltetése, így akár igaz
történetekként élhetjük meg az
olvasottakat. Az egyik nagyon izgalmas történet két
valamikori SS tiszt találkozása, a túlélő
személy bosszúja (Fürdő a pusztán). Hogy
miben fürdik, azaz mártózik meg a két
obsitos, vérben vagy vízben, az izgalmas fordulattal a
novella végére kiderül.
A címet adó (Védtelenül) novella
már az embertelen pénz-előteremtés
módját dolgozza fel. Sajnos az a vágyunk, hogy a
bűnösök felismerjék cselekedeteik
helytelenségét, nyilvánvalóan intelligencia
hiány miatt, elmarad. A Három csapás szinte egy
egész életutat követ végig. A testi
hibával született Tibit a sors visszarángatja egy
olyan helyzetbe, ami életének a kezdeti
szakaszához nagyon hasonlít. Nehezen dönthetjük
el, hogy a három csapás inkább a személyes
sorsban, vagy a jog által megfogalmazott, kiszabott
büntetés minőségében keresendő.
Hogy mennyire bölcselkedő, vagy mennyire csak a
történeteket elmesélő fejezetek sorakoznak Ambrus
Judith könyvében, ennek eldöntését az
olvasóra bízza a szerző, amint azt is nekünk kell
eldöntenünk, hogy valóban védtelenek vagyunk-e,
vagy van remény a változásra, fejlődésre,
amikor majd megértjük, elfogadjuk és
segítjük embertársainkat, ahelyett, hogy
egymásnak esnénk.
(Ambrus Judith:
Védtelenül. Kilenc történet. Balatonlelle,
2020, 130 p.)
♣ ♣
♣
