Azt gondolnánk, hogy könnyű csendet találni.
Igen! Találni. A belső gondolatainkat is nehéz
lapátra tenni, elcsitítani. Hát még a
külső zajt! A csend megfoghatatlan. A csend talán
összegzése mindennek. Napközben nehéz
megtalálni. Néha úgy vélem, az éj
kiváltsága. De az sem fedi a valóságot. A
csendben ott van a zene, az élet. Mert csend nélkül
nincs hang. Ha nem találjuk meg a csendünket, az idő fogja
kikövetelni magának. Mert a csendben hallgat az elme,
és önmagad is meghallod. Teremteni tudunk.
Félre kell tenni a figyelemelterelő tényezőket.
Mennyivel másabb egy imát elmondani a csendben!
Teréz anyának van erről egy szép gondolata:
„A csend gyümölcse az ima, az ima gyümölcse a
hit, a hit gyümölcse a szeretet, a szeretet
gyümölcse a szolgálat, a szolgálat
gyümölcse pedig az béke.”
Csak megtapasztalni tudod és megélni. Stresszes
és zajos világban élünk, ami minden
betegség forrása. Még nyaralni is olyan helyekre
megyünk, ahol tömeg van. Néha bizony ki kell kapcsolni
a TV-t, mobilt. Néha ott kell hagyni a takarítást,
mosogatást, és befogadni a csendet. Erőt adnak ezek a
percek, órák, mikor ki tudjuk zárni a
külvilágot. De a csend, mint egy sikoly, mint egy
felkiáltó jel, lehet figyelmeztetés is. Ezt
érzi az ember.
♣ ♣
♣
