Sokféle erő létezik ebben a világban:
gondolati, érzelmi-lelki, fizikai, természeti elemek,
zaj, csend stb., és mindegyik más-más
hatást fejt ki. A békét, az örömöt,
a boldogságot, a kitartást, a szeretetet és a
mosolyt hozó csend erejének a magunkba beengedett,
beépített és megtartott harmóniája
azt jelenti, hogy legyünk összhangban-egyensúlyban a
Teremtő Istennel, önmagunkkal, az emberekkel és az
egész világgal! A csend misztikus erejében a
meghitt békének és a
tisztánlátásnak az attitűdjei honolnak. A
hallgatás, a csendben maradás egy belső
elmélkedés, egy gyönyörűséges lelki
várakozás… A csend elérésében
a nyugtalanságunk megszűnik, amiben jobban rá tudunk
koncentrálni a dolgainkra, és eredményesebb
jövőképet tudunk kigondolni. A csend a
különleges, szépséges és szeretettel
teli ereje, egyedi és nyugodtságot adó
„élménynyereséget” hoz az ember
számára, ezért a csendre való
tudatunkat fejleszteni kell! A csend finom erejének a selymesen
pulzáló rezonanciája lágyan átmossa
és át is öblíti teljes emberi
lényünket. Az életben vitt mázsás
terheinkhez szükségünk van a csendre, ami pihentet
és harmonizál. A csend misztikus ereje szárnyaltat
és röptet a boldogság, a végtelen
érzésű szabadság, a teljesség felé,
ami édesen megfűszerezi az életünket. A lelki
és a mentálisan lenyugtató csend erejének
szabadon áramló utat kell adni, amiben érdemes
„leparkolni”, nem pedig blokkolni!
Benső csendünket úgy érjük el, ha
megszabadítjuk elménket a rossz, hibás és
feleslegesen bevitt gondolatainktól és
érzéseinktől. A hit, a remény, a szeretet
és a csend lelket, elmét és testet tisztít,
erősít és tovább éltet. A tengerek, a
folyók is állandóan tisztítják
magukat, és az embernek is meg kell tanulnia a lelki és a
mentális öntisztítást – amihez a belső
csendnek a bársonyosan simogató, fénylő
erejének a kialakítása és
megélése szükséges. Mert életünk
nem lehet a koszos, a sötét lelki leveknek a folyama, sem
temetője! Az ember gyakran „bújócskát”
játszik a valóság érzéseinek az
elleplezéseiben a mentális és a
lelkiállapotától függően, és hol a
zajba, hol pedig a csendbe menekül az eléggé
szorongató külvilágtól. Közben az ember
az életenergiái „húrjait” gyorsan,
zajosan megfeszíti, vagy lágyan és finoman a belső
lenyugtatott csendjében pengeti…
Ügyeljünk arra, hogy nem minden külső stresszt
kiváltó energiát fogadjunk be magunkba, mert akkor
a belső lelki lényegtartalom számára nem marad
hely! A belső stresszeket szimbolikusan kiváltó
zajadónkra, jelzőműszerünkre, az elménknek a
helytelen bekódolásaira oda kell figyelni, mert a
koncentrációs képességeinket a
dübörgő zajok zavarják, amik által a
lényeg a – befelé figyelés és a csend
– megragadása és magunkévá
való tevése nem fog menni. Nem mindegy, hogyan
„csengetjük” le az életenergiáinkat
zajban, homályban, amikben az elme és a psziché is
beszűkül, amik diszharmóniát hoznak létre
– vagy a letisztult csendnek a meghitt, ellazulást
nyújtó fázisú
harmóniájában? Az emberben lévő
elsajátított, vagyis átvett „hibás,
rosszul értelmezett és félrevitt”
formák, ideák, sztereotípiák és
tartalmak miatt az ember nem tudja sem a gondolatait, sem az
érzéseit helyesen kifejezni, és ebben az
állapotban a csendnek a megszépítő, lágyan
tisztító és gyógyító
erejének a szintjét el sem tudja érni. Legyen
meghitt és békés saját és
közösségi lelki csendéletünk az
önzetlen szeretetnek és a csendnek a
fókuszában, amikből csak jó cselekedetek
fakadhatnak. A csendben tudunk csak önmagunkra és
önmagunkba (bensőnkre) figyelni. A zaj megbetegíti az
embert. Keressük bátran és elszántan
önmagukban és a környezetünkben az
átjárható, átható és a
továbbadható szeretet fényszálainknak a
csillogóan gyógyító erejű csendjét,
az egész, kerek életlehetőségeket és ne
csak a negyedeket! A mentális és lelki
harmóniánkat zavaró tényezőkben –
koncentrációiány, feledékenység,
önsajnálat, hiúság, zavaros
gondolkozás, habozás, függőség,
megszállottság, idegeskedés,
tekintélyhajszolás és hűtlenkedés stb.
– a felfrissítő és gyógyító
csend erejét csak nehezen lehet előidézni,
feltárni és élvezni önmagunkban. A
szükségs képességeinket javíthatjuk
világos gondolkozással, önfeltárással,
önismerettel, akaraterővel, elégedettséggel,
ötletességgel, kreativitással,
spontaneitással, mozgékonysággal,
rugalmassággal, feltétel nélküli szeretettel.
A mentális és a lelki csendünknek az
eléréséhez tudni kell nyugalomba is hozni
magunkat; ezt segíti a relaxáció, ima,
pihenés, rendszeres és vitamindús
étkezés, kellő alvás, félelem
nélküli élet, könnyű séták stb. A
tudatunkat és a pszichénket mindig a legfontosabbakra
és a leghasznosabbakra összpontosítsuk elménk
tudatos lecsendesítésében, amit rendszeresen
gyakorolni kell.
Érdemes önmagunkba beépíteni minden
síkon és szinten a gyógyulást hozó
lelki- és mentális csendet prevencióként
is, hogy még sokkal egészségesebben
éljünk!
Életünk napjaiban figyeljünk oda arra, hogy ne
sodródjunk el úgy, mint most a szél által
felkavart őszi, száraz falevelek…
♣ ♣
♣