Az új magyar filmet Horvát
Lili rendezte, ez a rendező második
nagyjátékfilmje. Párkapcsolati
témában próbál új
megvilágításban bemutatni egy
értelmiségi nőt, aki szuperintelligens, okos, karriert is
futott már be, de negyven évesként még nem
talált megfelelő társat magának.
Horvát Lili rendező írta a
forgatókönyvet is, és adta filmjének ezt a
szokatlan, furcsa címet, amely el is idegenít és
kíváncsivá is tesz bennünket a
történettel kapcsolatban. Az összes nyilatkozat a
képzelet kategóriára teszi a fő hangsúlyt,
miszerint Vizy Márta agysebész annyira vágyott egy
neki való férfira, hogy csak képzeletében
hozta létre Drexler János
kollégáját, és beszélt meg vele
randevút a Szabadság híd előtt, adott időpontban.
A vágy hozta volna létre a férfit, és
amikor megkeresi munkahelyén (aki egyébként a
valóságban létezik és ott van, ahol
Márta tudta), az nem ismeri meg, sőt azt mondja, sosem
találkoztak, és otthagyja.
Mivel a jelenet a film elején történik, a
néző számára bizonyossá teszi, hogy a
fiatalos, szép doktornő nem képzelődött, hanem a
megbeszéltek alapján cselekedett. Az amerikai
konferencián valóban ott volt Drexler, valóban
beszéltek, sőt a randevúra hívás is
megtörtént. A kérdés az, hogy miért
tagadja le az agysebész a történteket, miért
hozza ilyen helyzetbe a miatta hazatérő, rossz munka- és
lakáskörülményeket vállaló,
érte rajongó doktornőt?
Nyilván ezekre a kérdésekre várjuk a
válaszokat a 95 perces filmben, de csak egy
részére kapunk egyértelmű választ, sok
probléma a levegőben marad, gondoljon mindenki, amit akar. Az
agysebész Márta intellektuális viselkedése
valahol közel áll hozzánk. Megértjük
maximalizmusát szakmájában, a kínzó
párkapcsolati hiányt (majdnem belefut egy
orvostanhallgató csábításába), a
pszichológushoz fordulást, és a sivár
lakásban élést is elfogadjuk. Amit nehezen
fogadunk el, az a szűkszavúság, a gátlás,
ami megakadályozza, hogy mielőbb tisztázza
választott partnerének motivációit, furcsa
viselkedését egyszer-másszor. Partnere, a
szintén agysebész Drexler mintha macska-egér
játékot játszana Mártával:
két lépés hátra, egy előre.
Végül egy lépcsőházi
magyarázkodás, ami nagyon messze van a szerelmes
férfi vallomásától. Két fontos dolog
derül ki vele kapcsolatban: Két lánya van, akiket
most (nem tudni miért) egyedül nevel, mintha ez
akadályozná a Mártával
létesítendő kapcsolatot. Másrészt
minőségi hangfalak segítségével ritka
operaáriákat hallgat szabadidejében, mellesleg
esszéregényt is ír önéletrajzi
formában. Ezek a vonások kevésnek bizonyulnak
ahhoz, hogy a néző szívébe fogadja.
Végül kicsit Mártát sajnáljuk, mert
összejön ugyan szerelmével – legalább is
ezt sugallja a befejezés –, de a kapcsolat kimenetele
nagyon is „meghatározatlan” időre
szólónak tűnik.
Az orvosi munka, a kórház világa, a hazai
sanyarú viszonyok bemutatása a másik, mondjuk
melléktémája a filmnek. A filmbeli
kórház szegényes, helyszűkétől nyomorognak
az ott dolgozók, nincs a helyzet magaslatán
néhány professzor, csak a rutint alkalmazza,
leszólja kollégáját, ha az valami
mást javasol. Ez persze mindenhol előfordulhat, de a
kórházi anomália legkirívóbb
esetével is találkozunk. Márta sikeres
műtéten átesett betege desszertet hoz
ajándékba a doktornőnek, aki kibontva a
csomagolást, vastag borítékot talál benne.
Válaszul azt kapja, hogy ez így szokás, illetve,
hogy ez itt a tarifa. Márta a páciens után rohan,
és visszaadja a borítékot: nincs tarifa, mondja
határozottan [a minapi orvosi bérezésről
szóló kormányrendelet után ez az
eljárás már szerencsére a
múlté].
Márta szakmailag és emberileg kikezdhetetlen
személyiség, szebb és jobban megérdemelt
magánélet is juthatna neki
osztályrészül, de ez valami miatt nem jött
(lehet, már nem is jön) össze. Szép
beállításokat látunk, nagyszerű operatőri
teljesítményt nyújt Maly Róbert,
felvételei mindig jó szöget választanak a
jelenetek leképezésére (a konyhaablakból
rálátás a Szabadság hídra). A
színészek közül a Mártát
alakító Stork Natasa
magasan kiemelkedik játékával, mert nem akar
szexbomba lenni, elfogadja, hogy önmagánál egy
idősebb figurát játszik, és
öltözéke, mozgása is ezt a komoly
attitűdöt támasztja alá. Orvosnője nem divatozik,
saját külsője kevésbé érdekli, a belső
értékeket részesíti előnyben. Bodó János Drexler
Jánost alakítja. Megcsinálja a figurát, de
nehezen fogadjuk el, hogy Mártának ő a
kizárólagos ideálja. A kisebb szerepekben tetszett
Lukáts Andor
professzora, Nagy Zsolt
agyműtétes beteg megformálása. További
szereplők: Vilmányi Benett,
Pelsőczy Réka, Tóth Péter, Mokos Attila,
Ladányi Júlia, Bethlenfalvy Ádám.
Minden hiányossága ellenére társkapcsolati
témakörben jelentős, gondolatébresztő film
született.
A film producerei: Csernátonyi
Dóra, Horvát Lili, Miskolczi Péter, zene:
Keresztes Gábor.
A Nemzeti Filmintézet 354 millió Ft-tal
támogatta a filmet.
♣ ♣
♣
