Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Örökké virágáruslány

SZÉPIRODALOM

Kelemen Bata Mária

Igazi Mikulás

Még aktív dolgozó voltam, amikor a munkahelyemen meglátogatott a Mikulás. A városunkban minden évben lovaskocsival járja az utcákat. Persze, vele tart a krampusz is. Kijelölt pontokon megáll a járműjével, ahol sok csillogó szemű gyermek várja szülők és nagyszülők társaságában. Néhány énekelt dal után az jóságos öreg szaloncukrot osztogat.  

Én egy élelmiszer boltban dolgoztam. Itt is megállt a Mikulásjárat. Barátnőmmel piros mikulássapkában kimentünk a járdára. Integettünk neki, ő visszaintett, kérte, menjünk oda. Kezembe nyomott egy marék szaloncukrot. Arra kért, adjak a többieknek is. Megköszöntem, úgy örültünk neki, mint a gyerekek. Egy ideig ezen viccelődtünk.

Lassan közeledett a záróra. Kiálltam az ajtó elé, a Mikulás járt az eszemben. Hol járhat? Mennyi gyereknek okozott örömet? Néztem az utcai lámpákat, szállingózott a hó. Különös ünnepélyes érzés járta át a lelkem. Akkor a sötétből feltűnt két alak, meglepetésemre egy Mikulás és a Krampusz barátja lépegetett a bolt irányába. Odakiáltottam nekik: – Mikulás bácsi! Hozzánk is jöttök? Jó kislányok voltunk! – Válaszát nem várva beszaladtam az üzletbe, mert vártak a kedves vevők. Egyik megjegyezte: – Jaj, Marika, te mindig gyerek maradsz! – de nem baj.

Teljesen elterelődött a gondolatom a Mikulásról. Még néhány perc volt a záróráig. Belépett az ajtón a Mikulás a Krampusz kíséretében. Határozott léptekkel felém tartottak.

Jaj, Istenem! – hozzám jönnek. Bevallom, izgultam, mint a gyerekek. Hatalmába kerített a Mikulás látványa. Elém állt, és így szólt:

– Tudom, minden reggel szendvicseket készítesz az éhes iskolásoknak vidáman, szeretettel. Tudom, szeretnek az emberek, mert kedves vagy velük. Továbbá azt is tudom, imádod az unokáidat. Fogadd tőlem szeretettel ezt a mikuláscsomagot jóságodért!

Én egy köszönömöt elhebegtem. Álltam ott, mint akinek földbe gyökerezett a lába. A jó öreg nagyszakállú szaloncukrot ajándékozott a munkatársaimnak. Majd távozáskor integetett.

Azon tanakodtunk, ki lehetett? Egy biztos: ismer bennünket. Különösen engem.

Mivel nem találtunk hasonlóságot senkivel sem, én biztosra veszem: Ő IGAZI MIKULÁS VOLT!

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©