"Így, hetven felé"
VERS
Csáky Anna
TÉLI NAPFORDULÓ
Decemberi napban
párolog az utca,
sárga sugárnyaláb
a járdát befutja,
a meztelen fasor
álom-édességben,
mellette suhan el
könnyű, puha léptem,
csontkemény ágakon
cinegék köszönnek,
téli lehelete
lebeg fel a földnek.
A kerítésköveken
sápadt fény vacog,
két fekete macska
gyönyörrel áldja ott,
a hajnali ködből
kinyújtózó kertek
pasztellzöld köpenyben
lustán hevernek,
a rövidülő sugár
koszorút fon körém,
arcom fölemelem,
hadd mossa a fény.
Különös este lesz:
testetlen csendözön,
sötét fátylú homály
zúzmarás ködökön…
A fény meghal éjjel,
de támad reggelig,
s arany glóriával
szórja ránk ékeit. |
|
|
|
