"Így, hetven felé"
Drotleff Zoltán
HALOTTAK NAPJÁN
Ma csupán sírunk, de
nem feledünk,
hiszen az élet nem tér vissza már…
Sűrű ködben a homály kifeszül…
Szemünk elől vész család s jó barát!
Ma mégis a szépre emlékezünk…
Lelkünk mélyén így rejtjük el Őket,
szívünkben gyertyát értük
égetünk,
s imát sóhajtunk az elmenőknek…
Létünk az, hogy búsuljunk, szeressünk…
Könnyet s lángot ad kezünkbe sorsunk…
Égünk e Földön, amíg éghetünk,
és zokogva emlékké hamvadunk…
E hamuban szunnyadó, csöpp parázs
lesz-e valahol, majd örök varázs? –
|
|
|
|
