Györgypál Katalin

VÁLOGATOTT ESSZÉK ÉS VALLOMÁSOK

Király Lajos kötete

Elegáns, jól olvasható kötet előszóval Király Lajos 39. kötete (a sorszám a honlapjáról tudható meg, honlapcíme: rexpoeta.blogspot.com, ami  önmagában is gazdag információval rendelkezik).

A szerző hitelesen számon tartja megjelent műveit, és legalább ilyen gondosan számon tartja mindazokat, akikkel megismerkedett eddigi gazdag életútján, megőrzött ismeretségeit és barátságait, azok nevét is, akik és ahogyan segítették őt – és azt is, ő ki mindenkit segített már eddig is az elinduláshoz.

Több írása a Klárisban jelent meg, de itt más összefüggésben, más művei között számomra érdekes volt újraolvasni ezeket is. Több kötetéből is válogat, ezek az írások megint másért érdekesek: sok információt tartalmaznak és érzelemgazdag művek egyszerre.

Király Lajos mindent feljegyez és eltesz, ami példamutató és nem kis munka, és ahogyan az évek, évtizedek múlásával kincsekké válnak, összeáll a kép.

Korábbi írások, levelek, válaszok, sőt, egy el nem küldött levél is található a kötetben, mely tartalmában is gazdag.

E kötet is azt bizonyítja, hogy a találkozások valóban mély nyomokat hagytak lelkében. Ez a könyv csak szerény válogatás a rengeteg anyagból – esszékből, tanulmányokból, versekből és lírai vallomásokból –, amiket másokról, arra érdemes emberekről írt. Ugyanakkor soha nem felejt el köszönetet mondani – mint ahogy itt sem – mindazoknak, akik megjelentették írásait.

Már az Előszóban felsorolja azon könyveit – nem keveset –, amelyekben a másokkal való „együttlét pillanatait” örökítette meg, de azokat is, amelyek magukról a kapcsolatokról, vagy az azokból adódó inspirációk keltette alkotásokról szólnak. (Hányan tesszük ezt meg vajon? – fel sem jegyezzük, és gyorsan elfelejtjük? Pedig az ún. „hálás élet” – lásd pszichológia – valóban messze visz!)

Biró Endre volt nyomdavezető estjéről szóló írással kezdődik a tartalmas kötet – de természetesen nem csak Biró Endre gyönyörű könyvének és csodálatos estjének bemutatásáról szól, hanem többek között Losonci Miklósról is, aki Endre tanára is volt, ennek kapcsán pedig Király Lajos a saját tanárait is méltatja.

Ehhez szorosan kapcsolódik következő írása: Gondolatok Tüskés Tibor „Kézfogások” című írása kapcsán, rengeteg régmúlt névvel a klasszikusok közül, akik segítették az utánuk jövőket, amint erről Tüskés Tibor írt a Kézfogások c. könyvében. Király Lajos azonban ismét szól régi, általa őszintén tisztelt tanárairól és a többi irodalmárról és szerkesztőről, akik segítették őt. Itt már felbukkan többek közt Lator László neve is, akinek dedikálta első kötetét.

De megőrizte Lator László lektori véleményét is! És megemlítődik Juhász Ferenc neve, akivel e kötet későbbi írásában találkozunk még.

A szerző pontosan megadja, kiknek segített ő elindulni a pályán, akiknek köteteit – mesteri fokon – ő segítette (mivel írása korábbi, ezért a későbbi nevek hiányoznak.)

És következik a Találkozás Lator László Kossuth-díjas költővel. Ez a találkozás már szorosan kapcsolódik a Krúdy Gyula Irodalmi Körhöz és a Kéhli vendéglőhöz. Ez a hosszabb írás szintén a Klárisban jelent meg, mint az előzőek is, de a benne olvasható vers nélkül; az más fórumokon kapott helyet.

Király Lajos írásában részletesen ismerteti Lator László életútját, tele érzelemmel. Megfelelően méltatja Lator László pályáját is, beleértve a Lyukasórát, vagy a híres Eötvös Kollégiumot (Bp., Ménesi út) és Lator későbbi híres szobáját az Európa Könyvkiadónál. De nem marad ki a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia sem, aminek nemcsak egyik alapítója volt Lator László, de 1992-től sok éven át elnöke is.

Mindeközben pedig képet alkothatunk arról is, hogyan zajlott le a tartalmas este a Krúdy Gyula Irodalmi Körben (alig fértünk el, természetesen, annyian voltunk).

Vallomás szerű írása az Amikor elbátortalanodik a költő című: 1987 tavaszán fogalmazta-javítgatta-írogatta át hosszú – és végül el nem küldött – levelét Juhász Ferencnek, akinek költészetét szintén nagyra becsülte.

Ismerve egyébként Király Lajos sok-sok művét, valóban pontosan felfedezhető egy részüknél Juhász Ferenc hatása, de Király Lajos-i „módon”…

„A levelet hetekig fogalmaztam” – írja Király Lajos –, és mivel közzéteszi magát a levelet is, azt mondhatjuk: nem lepődünk meg ezen. Mert ez nem igazán levél, inkább nagyon őszinte és mély vallomás magáról, addig megtett útjáról, igen nagyra értékelve Juhász Ferencet. Igazából tehát legalább annyira szól ez az írás saját magáról (természetszerűleg), mint segítségkérésről a Nagy Embertől. Még azt is megtudjuk, mely műveit gondolta mellékelni e hosszú levélhez, és mely verseit szánta még abba a kötetbe, amelynek megjelenéséhez segítséget akart kérni. Ma már – ha pénz is van – könnyű kötetet kiadni, de nagyon másféle idők jártak akkoriban! És mint tudjuk – ezekből az írásokból is, máshonnan is –, Király Lajos útja a költészethez nem volt „királyi út” (bár megvoltak ennek az előnyei is, amiről a szerző szintén nem feledkezik meg).

Ahogyan az sokszor lenni szokott, végül más, egyszerűbb, jobb megoldás kínálkozott Baranyi Ferenc és Madár János révén. Így ismerjük meg tehát Király Lajos nagysikerű első kötetének történetét, ami önmagában sem érdektelen. (Más kérdés, hogy egy nevezetes első kötetet vajon követ-e még több? Király Lajosnál tehetsége, szorgalma, munkabírása következtében igen.)

El nem küldött levele pedig tényleg „csak” „érdekes irodalomtörténeti csemege” – de az a javából.

Tudjuk, hogy Király Lajosnak mára már jelentős műfordítói eredményei vannak. A versfordítói munkáról és szépségeiről című írásában erről ír, példának felhozva Apollinaire: A Mirabeau-híd című versét, előbb azonban számos hazai neves költőt-műfordítót említ, vagy mutat be. Azt minden esetre szintén megtanulhatjuk ebből: nem könnyű a műfordítás, a tehetség mellé sok munka kívántatik.

Ezután fordításkötetéből (Négy „E” kötet) ad közre életrajzot Elizabeth Barrett Browning költőnőről. Ezt ugyanebből a kötetből a Hemingway, a költő c. érdekes, hosszabb írása követi, részletesen ismertetve Hemingway életét és tragédiáját, közreadva itt csak 3 versének fordítását. (Megjegyzem, nem volt könnyű hivatalos engedélyt szereznie a fordításokhoz és azok közléséhez, de Király Lajosnak ez is sikerült.)

A Galagonyás dűlő c. kötetből közli írását Hemingway feleségeiről – tudjuk, négy volt –, házasságainak ugyanis közük volt szerelmes versei megírásához is.

Ezután szintén a Galagonyás dűlő c. kötetből idézi a Beszélgetés Hemingway-jel című tisztelgő – és közvetlen hangú – írását, amelyből további részleteket tudhatunk meg a nagy íróról, hangulatingadozásairól, haláláról.

Ugyancsak beszélgetést olvashatunk Krúdy Gyulával – az írás szintén Bicskén készült (Galagonyás dűlő), bár a szerző sok időt tölt Krúdy törzsvendéglőjében. Krúdy Gyuláról is természetesen érzelmekkel telítetten szól.

És következik Csordás János. Ez az írása még nem jelent meg sehol, bár korábban született: „Elhangzott Csordás János emlékestjén 2010. október 30-án”.

Az írás címe is hosszú: Csordás János élete, pedagógusi, irodalmi munkásságának értékelése, kapcsolatai, levelezései és egyéb értékalkotó tevékenysége. Ez már önmagában sok mindent sugall nekünk. Mindez nem a „nagy” Budapesten, hanem „csak” Lentiben történt – Király Lajos egy olyan nagyszerű emberről ír, aki egyben családapa, klasszikus értelemben vett néptanító, közművelési munkás, költő, néprajzos, szociográfus is volt!

De az írás nem csak erről szól, természetesen (hiszen Király Lajos írta). „Mi költők, alkotók tudjuk, hogy egy művészembernek nagyon sokat kell küzdeni azért, hogy a sajátos lelkivilágát, művészeti szemléletét, hitvallását kialakítsa, fejlessze, azt másokkal megismertesse és elfogadtassa”. Nos, a lényegnél tartunk, annak is a kellős közepében. Hiszen elsősorban erről szól Király Lajosnak az egész kötete (is).

E küzdelmében pedig – nem, nem feltétlenül mások segítenek, hanem: az elhivatottság érzése s „az a lelki alkat, amely alkalmassá teszi, hogy másként lássa a világot, tapasztalásait a lelkén átszűrve közkinccsé tegye azt”.

Közelről megismerhetjük Csordás János életútját – átszőve Király Lajos akkori vidéki életével Zalában, találkozásaikkal. És betekintést nyerhetünk abba is, miként próbálta Csordás János kiépíteni saját kapcsolatait a mindenkori irodalmi életben. (Nehezen, vagy alig.)

Pedig megvoltak a maga irodalmi eredményei is! – de talán saját maga kevesellte? Talán a Magyar Írók Szövetségének tagjaként lett volna „boldog”? Elolvasva Király Lajos hiteles írását Csordás Jánosról, őszintén szólva én ezt nem hiszem. De amit Csordás letett az asztalra, bőven felért sok írószövetségi tag munkásságával, ha nem is a verseskötetek számával. Az azonban bizonyosnak tűnik, hogy egy megígért és nem kiadott verseskötet okkal és mélyen elkeseríthette.

Miért állíthatok ilyesmiket ismeretlenül?! – mert Király Lajos írása ennyire mélyen elemzi, kutatja, ismerteti Csordás János életét, gazdag lelkét, kézzelfogható eredményeit. „Szépek a falusi életképei, találóak és patinásak balladái” – írja róla Király Lajos. Az értékrendszerek – a „hivatalos” és a „nem hivatalos”, helyi – azonban nem mindig azonosak. De mivel ezt Király Lajos sem tárgyalja – mértéktartó ebben is –, én sem teszem.

92 oldal ez a kötet. Egyszerre azonban nem sikerült elolvasnom, és egyszer nem is volt elég, pedig néhány írást korábbról ismertem – vagy azt hittem, hogy ismerem.

(Király Lajos: Válogatott esszék és vallomások. BIRÓ family Nyomda és Könyvkiadó, Bp., 2020, 92 p.)

♣    ♣    ♣