2019-ben magánkiadásban megjelent egy
életrajzi könyv Horthy
Miklós kormányzóról. Szerzője
német – Edgar von
Schmidt-Pauli –, bár anyai ágon vannak
magyar ősei. Horthyról szóló
életrajzát először 1936-ban adta ki, majd 1943-ban
újból megjelent a könyv, kiegészítve a
közben eltelt eseményekkel. A könyv a második
kiadás magyar fordítása, korábban
ismeretlen volt a magyar könyvpiacon, és tudományos
körökben sem hivatkoztak még Schmidt-Pauli
könyvére.
A 24 és fél évig Magyarország
kormányzói tisztségét betöltő Horthy
Miklósnak és a róla elnevezett korszaknak
megítélése nem konszenzusos. Az elhurcolása
óta eltelt 76 év, valamint a halála óta
eltelt 63 év sem volt elegendő arra, hogy szerepét kicsit
is hasonlóan ítélje meg a
liberálissá vált baloldal és a
hagyományokra támaszkodó jobboldal. Ezt
láthattuk, amikor Koltay Gábor dokumentumfilmet forgatott
Horthyról (2006), és a történészi
kritika lehurrogta azzal, hogy a film kihagyta az elhurcolt
zsidókat, a kiugrás elügyetlenkedését
és még sok, általuk utólag hibának,
bűnnek nyilvánított intézkedést. De
lehetetlenné tették szobrának
felállítását, nevének
említése a jelenlegi baloldalból
antiszemitázást és fasisztázást
vált ki, vitatkozni viszont nem hajlandó.
A szerző, Schmidt-Pauli német szemszögből nézi
a kormányzó tevékenységét, és
„menet közben” mutatja személyét.
1936-ban még az egyre sikeresebb német birodalmi aspektus
világlik ki, 1943-ban már folyik a háború,
de Németország még nyerésre áll.
Személyes kapcsolatai segítségével Horthyt
és környezetét kívülről látja,
kormányzói tevékenységét pedig
magyar források segítségével tárja
fel. (A 30-as évek kormányváltásait
Kosáry Domokos történész írása
alapján ismerteti, valamint a Magyar Királyi
Külügyminisztérium iratanyagát
használja).
A könyv igazi értéke az a mód, ahogyan Horthy
személyiségét láttatja a szerző
velünk. Bámulattal csodálkozunk el azon a
halált megvető bátorságon, amit az I.
világháborúban
hajóskapitányként tanúsított,
bemutatja az otrantói ostromzár
áttörését, és mikor már az
egész flottát ő irányítja, ugyanolyan
szerény tud maradni emberileg, mint korábban.
Súlyosan megsebesülve is irányítja az
ostromot, az ő hajóhadát egyszer sem győzik le. A
kapituláláskor (1918) mégis azt kapja parancsba,
hogy az egész flottát adja át a horvát
tengerészeknek. Hasonló bátorságról,
és – ami még fontosabb – hazaszeretetről vall
az a mód, ahogyan elfogadja 1919-ben Károlyi Gyula
és az ellenforradalmárok hívását,
amely előbb hadügyminiszternek, majd hadseregparancsnoknak,
végül kormányzónak nevezi ki. Ezek a
titulusok akkor éjjel-nappali készenlétet,
állandó szervezést, harci
készültséget jelentettek óriási
felelősséggel, és nem kényelmes posztot vagy
bársonyszéket. Amit elvállal, azt maximális
erőbedobással viszi véghez, amibe belefog, az
sikerül neki, meggyőződésből cselekszik, és soha nem
az egyéni dicsőség, soha nem a hírnév, vagy
haszonszerzés vezeti, hanem a haza minden előtt. Az
ország megmentése a vörös terrortól
és a román megszállástól.
Még Budapest román megszállása alatt
álruhában keresi fel a Gellért
szállóban Mardarescu román főparancsnokot, hogy a
kijelölt demarkációs vonalnál
állítsa meg csapatait, mert ha nem, akkor ő, Horthy, meg
fogja akadályozni az átlépését. Majd
sarkon fordul, s visszamegy a Dunántúlra a hadsereghez,
amellyel majd november 16-án épp erre fog elhaladni
fehér lovon …
Kevesen szokták elismerni, hogy Horthy – a
királyhoz és a királysághoz fűződő
lojalitása ellenére – milyen jól kezelte IV.
Károly két szerencsétlen puccsát, amellyel
hajszál híján újabb háborúba
sodorta az éppen talpra álló
Magyarországot. Határozottan lépett fel
először személyesen, később fegyveresen a
felbiztatott, legitimisták által támogatott, volt
uralkodó ellen.
Tevékenységében, különösen a
II. világháború megindulása után
lehet tévedést, kivetni valót találni, de
alapvető hiba mai viszonyaink, a jelenlegi demokráciák
felől bírálni akkori intézkedéseit.
Szintén történelmietlen azt kérdezni, mi lett
volna, ha nem Horthy kerül a kormányzói
székbe? Abban a történelmi pillanatban ő volt a
legjobb megoldás, és konszenzust tudott teremteni,
felépítette a kivérzett, kifosztott
országot, sőt, néhány év múlva
Magyarország európai tényezővé vált,
sikeres külpolitikát folytatott, ami 1919–20-ban
még elképzelhetetlen volt!
1938-ban kényszerpályára sodródott az
elcsatolt területek visz-szaszerzése folytán, amit
akkor az egész ország üdvözölt.
Személyét a két szélső párt
kivételével (kommunista és nyilas) mindenki
más elfogadta, az akkori közmegegyezés szerint ha
nincs Horthy, nincs újjáteremtett
önálló Magyarország!
A háború után számos
támadás érte és éri máig
személyét és politikáját (a
pártok és a parlament hozta a rendelkezéseket, ő
csak működtette a politikát, persze
beleszólási joggal) a neobarokk szervilizmusért,
az urambátyám adta nepotizmusért, és a
vidéki nyílt választási rendszer miatt is.
Ezekről természetesen nincsen szó Schmidt-Pauli
könyvében, mert csak a személyiségére
koncentrál, de ha lett volna kifutása a rendszernek, ezek
az anomáliák eltűntek volna lassan a
társadalomból. A világégés
után egészen a rendszerváltásig (45
év) kizárólag bírálták mind
személyét, mind összes
intézkedését, a bírálatok a
szándékos ferdítés és
rágalmazás, a rosszindulat kategóriáit is
kimerítették. Mikor jöhet el az az idő, amikor harag
és részrehajlás nélkül
történik a megítélése? Gondoljunk a
méltatlan eseményre, amikor földi
maradványait a kenderesi temetőben helyezték el. Az
akkori ellenzék hisztérikusan állt még
ahhoz is, hogy a családi kriptában helyezték el őt
és Miklós fiát, aki nem mellesleg a mauthauseni
haláltáborban volt hónapokig. Vajon neki
miért nem jár olyan megemlékezés, mint a
többieknek, akik német haláltáborokban
sínylődtek?
Mi, akik a 20. század történelmét
már csak a szocialista hazugság propaganda
tankönyveiből és
történethamisításaiból
ismerhettük meg, most a másik oldal
irányából nézhetjük az
eseményeket. Kétségtelen, hogy itt is van
időnként szépítés, elhallgatás,
csúsztatás, ám nagyságrendileg sokkal
kevesebb, mint a Rákosi-Kádár berkeiből
kikerült történészek hadánál.
Nincs objektív történetírás, de ha
több oldalról látjuk megvilágítva a
történelmet vagy valamelyik pregnáns
személyét, megláthatjuk az illető jó
és rossz oldalait is, dönthetünk, melyik több
benne. Ezért is kell ismerni ezt a könyvet.
A kiadó, Máthé
Erika fordíttatta és nyomtatta ki, igényes
külsőt adva a könyvnek. Ezt mutatja a jó
minőségű papír, a kék
vászonborítás, az aranyozás.
Értékes mellékletek egészítik ki az
életrajzot.
(SCHMIDT-PAULI, Edgar v.: Horthy
Miklós. Tengernagy, népi hős és
kormányzó. Bp. Magánkiadás, 2019, 308 p.)
♣ ♣
♣
