Bőm Gabriella
festőművész barátnőmnek ajánlom ezt az
írást, mert a kiállításán
látható képek közül az egyik
gyönyörű festménye ihletett meg. Olyan ideális
világot tár elénk ezzel a képpel, ami
valamikor az ősidőkben még természetes volt, hogy a
patakból ittunk. Csodálatosan szép arcú,
könnyed, karcsú fehér ruhás angyalkái,
lejjebb gyönyörű, légies hölgyei –
talán istennők – korsóval kezükben a
víz dicséretét zengik. Közben szinte halljuk
a zuhatag alján csobbanó halakat, a fák leveleinek
susogását, a közte megbúvó
madárkák énekét. A vízesés
alján egy barna foltban felfedezni vélek egy
guggoló kisfiút, mellette egy kislány szép
arcocskáját. Az emberiség és a
természet eggyé olvad, a Föld az Éggel
összeér. Ha meghallgatnám Gabikát, milyen
gondolatok jártak a fejében, amikor ezt festette,
talán hasonlít az enyémekhez, vagy mégsem.
Én a tiszta víz szentségét, a
természet tiszteletét látom, amikor nézem
ezt a képet.
Víz nélkül nincs élet. Mégsem
becsüljük. Pár korty is megmenthet egy életet.
Napi három liter folyadékra van
szükségünk, hogy egészségesek maradjunk.
Testünk nyolcvan százaléka víz, ha nem iszunk
eleget, akkor kiszáradunk, elgyengülünk,
betegségek gyötörhetnek minket. Szerencsére a
Kárpát-medence vízkészlete elegendő, a
legtöbb forrással rendelkezünk. Ideje, hogy ezt az
értékünket megőrizzük. Mindent meg kell tenni
annak érdekében, hogy ne pusztítsuk vizeink
minőségét. Ez rajtunk múlik. Borzasztó,
amit az ócánokon széttáruló
szemétszigetekről hallunk, látunk. Hatalmas
mennyiségű műanyag szeméttel borítják el
felelőtlen emberek. Mi magyarok a Vizek népe vagyunk,
évezredekkel ezelőtt érkeztünk ide, a
gyönyörű, hegyek ölelte medencébe.
Kötelességünk, hogy vigyázzunk tiszta
levegőnkre, és fellépjünk minden nap a
vízminőség megőrzése érdekében.
Világunkban minden cselekedetünk összefügg
sorsunkkal. Mi büszkék lehetünk a hegyi patakok
forrásaira, Dunánk és Tiszánk
mellékfolyóira, a Balatonra, Budapest és
más városaink fürdőinek gyógyvizeire.
Évszázadok óta híresek és
látogatottak ezek a helyek. Nagy szükségünk van
arra, hogy népünk egészségét
megőrizzük, és az ide utazó külföldiek is
országunk jó hírét hirdessék.
Jó lenne, ha minden csapból egészséges,
tiszta víz folyna, amit gyermekeink, unokáink
bátran fogyaszthatnának.
Afrikában, Ázsiában,
Dél-Amerikában nincs elegendő víz,
embermilliók szomjaznak. Nem ihatnak kútjaikból,
mert kiszáradtak. A nagy szárazság miatt
mesz-szire kell gyalogolniuk, hogy onnan hordják nagy
edényekben a vizet. Ha földjeiken nem terem meg semmi, mert
nem tudnak öntözni, ha állataik elpusztulnak,
víz nélkül ők sem maradhatnak életben.
Először csak szomjaznak, aztán már éheznek
is. Így elhagyják házaikat, olyan vidékekre
vonulnak, ahol van elég víz. Így nem kell
drága pénzen vásárolni a
tartályokból árult vizet, hanem
kútjaikból, patakokból ihatnak,
öntözhetnek. Nálunk szerencsére van elég
víz, de vigyáznunk is kell a tisztaságára.
Földjeinket gyárak, városok veszik körül,
ha nem tartják be a törvényt, mérgezik a
talajt, a patakok, folyók, tavak vize is mérgező lesz. Ha
gyermekeinket nem tanítjuk meg arra, hogy ne dobáljanak a
vízbe szemetet, mert elpusztulnak a halak, és a
víz, amit otthon isznak, egészségtelen lesz.
Így ha ők felnőnek, ugyanerre nevelik utódaikat. A
földbe is kerül szemét, ami nem tud elbomlani,
így az alatta lévő vízkészlet is
mérgezett lesz. Ezért nem lehet sehol sem szemetelni, sem
saját lakásunkban, sem udvarunkon, kertünkben. Nem
ördögtől való, ha a felnőtteket is
figyelmeztetjük erre, ha már szüleik nem
tanították meg nekik, milyen óriási
következményekkel jár ez. Hiába szerveznek
szemétszedő akciókat azok, akik ezt szeretnék
megszüntetni, ha a következő percekben már újra
szemétdombok vannak földjeinken, erdeinkben, tavak,
patakok, folyók mellett. Tiszta vizet ihatunk, megőrizzük
saját egészségünket, és a
körülöttünk élő világot.
♣ ♣
♣