Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Örökké virágáruslány

SZÉPIRODALOM

Szencsák Erika

A nyár konzerválása

Órák óta kavarom a sárgabaracklekvárt, és közben csaponganak a gondolataim. A befőzés egy olyan pont, ami valahol félúton van, és ezért benne foglaltatik minden: végiggondoljuk a gyümölcs útját, amikor tavasszal virágzott, mi már akkor örültünk a várható termésnek. Aztán a szedését – csodálatos egy gyümölccsel telt fa alatt állni, pirosló meggyekre, sárgán duzzadó barackokra felnézni, és a gyümölcsön túl csak a zöld levelekre és a kék égre rálátni.

Aztán kavargatás közben arra gondolni, amikor majd felnyitjuk egy téli estén, és majd visszagondolunk a nyárra és a befőzésre.

A lekvárkavarás különösen meditatív tevékenység. Szerepelhetne akár az elme lenyugtatásához útmutatót kínáló könyvekben. A fakanállal együtt a gondolatok is járnak-kelnek. De ezek általában békés és derűs gondolatok, hiszen ha az ember idegesen kavar, akkor csak magára csapja az egészet, olyankor jobb is abbahagyni. Másrészt olyan aromák járják át a konyhát és benne bennünket, amelyek lelazítanak: édesek, illatosak. Harmonikus érzeteket keltők.

Ha el akarnám adni az otthonom, akkor a háznézőket várva – ha lehet – málnalekvárt főznék, mert aki belép, azt gondolná: ebben a házban boldogság van. Bőség, hiszen télire is van mit elrakni. Idő, mert ez munkaigényes. Szeretet, mert az ember a lekvárt valakinek csinálja – vagy ha más nem, hát legalább magával van jóban. És az illető azt hinné, a házzal együtt talán ezeket is megveszi. Mert ki ne szeretne egy gyermekkorából ismert illatokat árasztó házban, egy meleg otthonban lakni?

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©