A 2020-as év jól kezdődött Király Lajos
számára: felépülése után
nemcsak a Krúdy Gyula Irodalmi Kör elnöki
tisztét is régi lendülettel tölti be, hanem
megörvendeztette olvasóit két új könyv
megjelentetésével is. Az egyik: három francia
szerző verseinek fordítása, akiktől már
régóta olvashattuk műveit. Igaz, a három
közül egy nem nevezhető kortársának,
inkább felfedezettjének a költészet
területén.
Ugyanis Király Lajos vitte át a köztudatba,
hogy Verne Gyula (Jules
Verne) nemcsak izgalmas regényeket írt, hanem verseket
is. Ezt írja róla kötetében: „Verne
Gyula 1847–1850 között, ifjúkorában
különféle stílusú és
témájú verseket írt, amelyeket
»emlékkönyvbe« másolt
gyöngybetűkkel. Idősebb korában több indulót
írt és gúnyos szösszeneteket, az ún.
trioletteket. Ezeket az írásokat egész
életében féltett titokként őrizte”.
Mutatóban ide kívánkozik a Fohász (Invocation) c.
rövid verse: „Hé! Te nagy Isten, Lucifer! /
Menjünk az Időt levetkőztetni, / melyet sohasem tud beszennyezni /
a pokol koszos barlangja sem! / Itt van! Hé, gyere, / a
varázsige: abrakadabra!” 1847-ben írta, a
fordítás 2011. október 26-án született.
Sorrendben a harmadik költő egy hölgy: Yannick Resch
irodalomtörténész, az Aix-en Provence-i Politikai
Tudományok Intézetének (IEP) nyugalmazott
professzora. A Qué Bee-i Tudományos Nemzetközi
Társaság elnökségének tagja, a Kanadai
Francia Tudományos Társaság elnökhelyettese.
Tanulmányokat írt a kanadai Colette műveiről, a Que Bee-i
irodalomról. Király Lajos 2015-ben, franciaországi
látogatása alkalmával többször is
találkozott vele, aki engedélyezte verseinek magyarra
fordítását.
Életrajzát Király Lajos igen
részletesen fejti ki könyvében, amelyet itt a
terjedelme miatt ismertetni nem lehet. Munkássága
alapján azt hinné az olvasó, hogy messze
áll tőle a líra, az érzelem, de
tévedünk! Bizonyítékként leírom
a „Fényszigetek” c. kötetéből (Iles de
lumiére) a „Szempillák között”
(Entre le cils) c. versét: „Szempillák
között / az ég vagy a tenger, // mint egy
reflexió / vagy / átszűrődő // fény./
Távolról, messziről / alig látható // a
vágyak / remegése,/ nem is bizonyítható. //
Nem tudni / mikor / és hogyan/ is kezdődött?
/És mi marad belől e/ majd/ változatlan, // megőrizve
– / a titkot.”
A második francia költő egy igazi barát
és kortárs: Michel
Cahour, akit mi, Király Lajos
írótársai is megismerhettünk egy
magyarországi látogatása alkalmával.
Többször jártak egymás hazájában,
és kölcsönösen nagy tisztelettel és
érdeklődéssel fordultak az irodalom, művészetek
felé. Michel Cahour Király Lajos
meghívására sok helyen járt
hazánkban, és a látottak több vers
írására is megihlették. Király ezt
írja róla életrajzában: „Michel
Cahour 19 kötet, köztük négy regény
és három novelláskötet szerzője. Verseinek
egyetlen magyar fordítója Király Lajos.
Számos francia és svájci költői díjat
nyert, többek között az Aix-en-Provance város
Költői Díját (2013). Ebben a városban
működő Szent Victória Irodalmi Kör tagja.”
Jó példa kettőjük
barátságára, ahogy a magánélet
feloldódik az irodalom közös idejében; amikor
papírra kerül, átszellemül és a
pillanatnyi idő időtlenséggé válik. A
műfordítók rendkívül fontos feladatot
látnak el! Azért súlyozott a munkájuk az
anyanyelvükön író költők mellett, mert
egyéni aspektusból „megírják a
történelmet” a történészek
helyett. Aki nem írja meg saját
történelmét, megírják helyette
mások, de abban nem lesz köszönet. Mert mindig vannak
öntelt emberek, akiknek hamisra hangolt antennái hajolnak
láthatatlanul a tiszta szavak fölé és
torzítják el jelentésüket.
Felelősségteljes és fontos munka egy másik nemzet
költőjének érzéseit,
meglátásait tolmácsolni anyanyelven
honfitársainak.
Michel Cahour két rövid verse jól mutatja a
gondolatok intenzitását, érzelmi
turbulanciáját, amivel érzékelteti
sajátos versvezetését. Címe: A morajlásban
próbáltam (J' essaie de percevoir).
„A morajlásban próbáltam /
megtalálni a gyengéd dolgokat. / A csöndet kerestem
/ a köröttem lévő zajokban./ Bennem élnek
tovább?”
És a másik: Olykor
megáll (L'instant qui passe): „Olykor megáll
/ a múló pillanat: / oly szép a ruhád / a
nyugalmas / esti csöndben. / Mit gondol a madár / a
néma ágon? – / A Nap lepihent: / menjünk
aludni!”
Király Lajos műfordításai nélkül
szegényebb lenne irodalmunk. A létezés
teljessége él benne: a mulandóság, a
pusztulás megérzése, de a
gyönyörűség áhítata is. A világ
végül is megírhatatlan, mert a bőségét
az írói-költői lét sosem apadó
forrása jelenti.
Legyen társunk Király Lajos fordítás
kötete, amikor szeretnénk elmélyülni,
ráhangolódni egy másik nemzet távlataiban,
vagy egyszerűségében szép és
megszívlelendő gondolataira!
(Király Lajos: Három
francia költő verseiből. Válogatás Király
Lajosnak a Verne Gyula, Michel Cahour és Yannick Resch verseinek
fordításaiból. K.: BIRÓ family Nyomda
és Könyvkiadó, Bp., 2020, 120 p.)
♣ ♣
♣