Nem hittem, hogy ötvenen túl is felforgathatja az
ember életét egy olyan érzés, ami mindig
ismerős volt, csak az évek múltával valahogy
kicsit megkopott. Szerelem. Ami mindig jelen van. Ha nincs, akkor
keressük. Kellenek az égig érő álmok, hogy
utána a pokol tüzében elégve magunkra
találjunk.
Közel a hatvanhoz szembe találod magad egy
különös érzéssel. Ismerős minden
pillanata, mégis más. Másképp nézel
saját érzéseidre ebben a korban. Valahogy azt
gondolod, ilyen nincs is. Végtére is nem tudhatod, hisz
még sosem voltál ennyi idős. Mintha az
ifjúság tért volna vissza szívedbe. Kicsit
csendesebben, de ugyanúgy égetve. Mindig tudtad a
határaidat, de mostanra csak egy maradt. Az élet
vége. De odáig van még egy kis idő. Hiszed,
reméled, majd befogadod ezt a csodát. Nincs már
kritizálás, megfelelési kényszer a
másik felé. Egy dolog maradt. Szeretni őszintén,
tisztán. Nevetni közösen azon, amit már nem tud
az ember úgy megtenni, mint fiatalon.
Egymás kezét fogva botladozva járni.
Közösen cipelni az öt kilós szatyrot, mert
már mind kettőtöknek nehéz. Néha foltos
ruhában járni, mert már nem látsz
jól, vagy nem érdekel. Te kimostad, de nem jött ki.
Vagy minél egyszerűbb ebédet főzni, mert a párod
minél több időt melletted akar tölteni. Hisz ki tudja,
mennyi van még belőle Egymást figyelitek, hogy
beszeditek-e rendesen a gyógyszert.
Nevettek sok mindenen, hisz sírtatok
külön-külön is épp eleget, míg
egymásra nem találtatok.
Az sem baj, ha pár centivel rövidebb a
nadrágja, mert pocakja van, s nem baj, ha rajtad kicsit
már feszül a blúz. Tudjátok
egymásról, hogy szépek vagytok, mert szeretitek
egymást.
A boldogság, az elégedettség mindent
felülír. Gyerekeitek csak mosolyognak, ha
megpusziljátok egymást, vagy ha huncutul egymásra
néztek. Sok tíz év mögöttetek.
Megtanultátok értékelni az életet, s hogy
ha nem tudnátok elfogadni egymást, akkor kár lenne
éveket pazarolni egymásra, különböző
kifogásokat keresve, hogy miért kellene mégis
együtt maradni.
Tudjátok, a szomorú arc mögött mennyi
könny van, és egy kedves mosoly mennyi boldogságot
takar.
Mindent tudtok. Az időt félitek. Mert azt
ajándékba kaptátok.
Azt is tudjátok, az esti puszi békét ad a
léleknek elalvás előtt. Hisz a reggel mindig egy
újabb nap, amit meg lehet élni együtt.
Igaz, nyöszörgősen indul, s mire
bejáródnak az ízületek, újra este van.
De mondd! Ki bánja, ha olyan társad van, aki
úgy szeret, mint egy húszéves. Aki még
mindig szerelmesen suttogja a füledbe, hogy szép vagy
és finomat főztél, pedig elsóztad a kaját.
Adni szeretnétek minél többet egymásnak.
Szelíd simogatást, mint a kora őszi szél,
amiben még ott van a múló nyár mosolya.
Egy védelmező ölelést, ami már nem
véd semmitől, de melegít.
Mert az évek mind soványabbak, s nektek nem maradt
más, mint a mindent elfogadó szeretet.
♣ ♣
♣
