Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Örökké virágáruslány

SZÉPIRODALOM

Salánki Anikó

Dicséretes szokás

Az ablakhoz nyomta az orrát, úgy nézett ki a kertre. Esik a hó! – egy pillanatra elöntötte a boldogság. Régen a december volt a legszebb az évben. Apa szerette a havat, dudorászva lapátolta el, szívességből még az öreg szomszédok háza előtt is. Ő meg ott ugrált körülötte, anya kicsit haragudott, amikor csurom vizesen bementek a meleg szobába. Ha sok volt a hó, a kert végében hóembert építettek, a fejére ócska lavórt tettek kalapnak, és került répa is, hogy legyen orra. Tódornak hívták, Tódor apónak – megörült, hogy eszébe jutott. Szánkózni is eljártak a gátoldalra, volt, hogy már kint rájuk sötétedett, apa cinkosan rákacsintott és elmélyített hangon énekelte a kiskarácsonyt, ő meg cincogott hozzá. Gondosan lecsuszatolták a csizmájukat, anya nevetett, a konyha gőzben állt, krumplis gombóc volt a vacsora. Mindig előveszi ezeket az emlékeket, nehogy eltűnjenek, így is van olyan, ami egyre jobban halványodik, olyan, mint a régi fényképek. Egy cipős dobozban vannak a képei, mélyen alá dugta az ágynak, nehogy kikotorják takarítás közben. Akkor veszi csak elő, ha egyedül van. A legelső képen apa magasba emeli őt, még pólyás volt, és teljesen kopasz. – Még jó, hogy nem lánynak születtél – sóhajtott apa, s úgy tett, mint aki szomorú –, hova kötöttük volna a rózsaszín masnit? Ilyenkor úgy nevettek, hogy belefájdult az oldaluk.  Nagymamáéknál laktak, a kisszobában, hárman. Amikor kinyitották az összecsukható díványt, nem sok hely maradt. Vidámak voltak. A karácsonyi készülődés izgalmas volt, csak anya sóhajtozott, hogy erre sem futja, meg arra sem. Ha bementek a főtérre, anya vágyakozva nézte a csillogó kirakatokat, összehasonlította a kabátját a szembe jövő nők bundájával, és nem kért sült gesztenyét, amit apa vett a sarkon álldogáló öreg nénitől. Egyszer ő megrugdosta egy fa törzsét, és hullt a fehér lepel, elmosódva látta csak a szülei arcát, akik csak mentek, és nagy komolyan-halkan beszélgettek. Amikor hazaértek, nem volt nevetés, és hiába fűtött nagyapa a sparheltben, hidegnek érezte a házat.

December elején, még a Mikulás sem járt, apu titokzatos arccal behívta a műhelybe, ami amúgy egy ócska fészer volt, titokzatos szerszámok lógtak a falon, és mindegyikről türelmes magyarázatot kapott, hogy mire lehet használni. A lombfűrész került elő, és vékony furnérlemezből vágott ki figurákat, fenyőt, csillagot, harangot, őzet meg nyulat. Ő festette ki őket, még a nyelvét is kidugta izgalmában. A csillagok ezüstben, egy nap meg két holdacska aranyban tündökölt. Kicsit szétfolyt a festék, de gyönyörűnek látta. Kettesben mentek ki a piacra is fenyőt venni, persze az utolsó percben. Már nem sok választék volt, egy kicsit vittek haza, ferdén álló gallyairól már akkor peregtek a tűlevelek, amikor beállították a tartóba. Anya összecsapta a kezét, és bosszúsan az morogta, hogy még ennyit se lehet rájuk bízni, hogy legalább a fenyő nézzen ki valahogy, ha már nincs csak az a néhány kis ajándék.

Ez volt az utolsó karácsonyuk együtt. Apa már három éve elment. Az ünnep azóta olyan semmilyen, üres. Hiányzik apa nevetése. Karácsony előtt virágot visznek ki, s csak úgy ráteszik arra a kis dombra, ami takarja.

Anya meg ő tavaly költöztek el. Tudta persze, hogy férjhez megy, megbeszélte vele. Nagyi szerint László rendes ember, hogy így, csomaggal is kell neki anya. Ő meg nézett nagy szemekkel, hogy hol a csomag. Azóta persze rájött, hogy ő az. Megrántotta a vállát, mint akinek ez az egész nem fontos, de árgus szemekkel figyelte őket. Karácsonykor hatalmas ezüstfenyő állt a nappaliban, temérdek dísszel meg ragyogó fényekkel. Csak nézte, elfordult, ne lássák, hogy sír, nagyfiú már ehhez.

A szaloncukorból sem evett egy szemet se. Pedig jó drága lehetett, minőségi.

Most újra itt a december, látta, hogy meghozták a fát, ezüstfenyő, jó nagy. Anya dudorászni fog, amíg veszi elő a gömböket, a figurákat, az aranyboát meg az égőket. Ő meg ráteszi az alsó gallyakra a vékony furnérlemezből kivágott díszeket. Ha anya új férje megdicséri és nem kell leszednie, lehet, hogy Laci apunak szólítja, ahogy kérte. Persze még nem biztos, majd szenteste kiderül.

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©