"Így, hetven felé"
VERS
Albert Ferenc
HARANG CSENDÜL
Harang csendül
közel s távol;
kis kunyhókból, palotákból
üdvözítő hálaének
száll magasba, fel az égnek.
Száll magasba, fel az égnek,
csillaghonba érve a dal
lassan elcsendesül.
Mind indulnak
hideg éjben,
csizma kopog fagyon s jégen.
Pásztorszózat imára hív,
olvad minden jégbezárt szív.
Olvad minden jégbezárt szív,
rideg páncél szilánkjaik
a padlóra hullnak.
Mind, mind szerény
koldus, gazdag
fohászkodnak Megváltónak;
lelkek várnak gyolcsot öltve,
Isten háza vár törődve.
Isten háza vár törődve
ott, hol gyertyafényben éled
hit és a jó remény.
Bízva hitben,
szeretetben,
Krisztusban és jó reményben,
élnek szerte nagyvilágban,
karácsonynak varázsában.
Karácsonynak varázsában
a kis Jézust dicsőítik
és félik az Istent.
Hogyha mindig így lehetne,
minden ember boldog lenne,
s lenne mindig szép karácsony!
Ha az ember, ember lenne,
minden napon ünnep lenne;
minden napon ünnep lenne,
ha az ember, ember lenne!
|
|
|
|
