Érdekes könyvvel lepte meg olvasóit Dedik János. Kicsit
hosszú a címe: Az
50-es villamos igaz történetei! 2005–napjainkig.
Események, gyűjtemények. Nos, Dedik János,
aki Mongóliában a Magyar Földtani
Expredícióban vett részt, Kínában
turistaként járt, Giuneában, sőt Kongóban
is dolgozott kiküldetésben, később a Párizsi
Konzulátuson ügyfélfogadó volt –
íme, most itthon, Budapesten, az 50-es villamoson figyeli az
utasokat, írja történeteit.
A könyv elején néhány adat az 50-es
villamos több mint százéves
múltjáról. 1887-ben indult
(lóvasút), később különböző
útvonalakon közlekedett. Volt idő, amikor a Nagyárad
tér volt a végállomás, 1980-tól a
pestszentlőrinci Béke tér és Határ
út útvonalon jár 24 megállóval
és 26 perces menetidővel. Hosszúsága 8
kilométer.
Következzen néhány érdekes, vicces
történet, melyeket Dedik János megfigyelt és
lejegyzett. Telefon: A
telefonáló férfi nejével közli, hogy
éppen a 3-as villamoson utazik, nemsokára hazaér.
Többen közbeszólnak, hogy ez az 50-es villamos. Vita
alakul ki, a történet végén csak az nem
lesz világos, hogy a férfi vajon miért hazudott a
feleségének. Hiúság:
Egy szépasszony kényelmesen sminkeli magát,
miközben fiatal fiúk leplezetlenül
bámulják. Parfümöt is permetez magára! A
férfiutasok már csak őt figyelik, nem is törődnek a
leszállással. A
szemtelen gyerek: Erőszakos kisfiú ülőhelyet
követel magának, miközben édesapja
másfelé bámul. Vita alakul ki a
jómodorról, amelyet az apánál
hiányolnak. Az Emberség
c. írás a villamosvezetőről szól, aki hirtelen
fékezve megakadályozott egy karambolt. A
szabálytalanul közlekedő autóban egy kislány
ájuldozott, a villamosvezető élesztgette, vízzel
itatta, miközben az utasok egy részue – akik nem
látták az eseményt – szidják a
vezetőt.
Dedik János személyes érintettségű
történetei: Bevásárolt, és
várta a villamost. Hirtelen meglökte valaki. Amikor
felszállt a villamoskocsiba, észrevette, hogy
hiányzik a táskája tetejéről a macisajt!
Azon morforndírozott: a tovaj jóllakott-e a sajttal, vagy
csak még éhesebb lett?
És ismét bevásárlás
után. Dedik a zsúfolt 50-esen végre üres
ülést talál. Egy idős bácsi
dülöngélve kapaszkodik. Az író
megsajnálja, át akarja adni a helyét.
Kiderül, hogy a „bácsi” a fiatalabb. De
úgy, dülöngélve is szrogalmasan
érdeklődik: „Hányszor megy ki éjszaka? Dedik
zavartan válaszol, a kérdező pedig tovább
faggatja, teszi fel neki az intim kérdéseket. Az utasok
kuncogva figyelik a párbeszédet. (Kellemetlen helyzet)
Számos telefon-történet szerepel a
könyben: kedves udvarlások, szakítások
– mindez a mai mobilos világban, az utasok
érdeklődésének közepette. Még egy
kellemetlen helyzet a Tejszín
c. írásban. János ismét
vásárol. A táskája tetejére helyezi
a finom tejszínt. A táskát az ölében
tartja. A tejszín (persze) csöpögni kezd,
benedvesítve nadrágjának elejét.
Kényes helyen egyre nagyobb a folt, a hölgyek
diszkréten mosolyognak… János zavarban volt
– a tejszínes doboz teljesen kiürült.
A mulatságos írások végén Dedik
János mint villamosvezető szól az olvasókhoz
– elmondva „bánatát” a sok
szidás miatt, melyeket az utasoktól kap. Mit
kifogásol a kedves utas? A gyors ajtóbecsukást, a
kocsi tisztaságát, a hideg-meleg időjárás
nem megfelelő kezelését (fűtés,
ablaklehúzás). A „villamosvezető” viszont
figyelmeztet a szabálytalanságokra, például
az állatokkal való utazásra, a
szájkosár, póráz hiányára.
Dedik, a villamosvezető barátságos és
megértő… A recenzens pedig – aki egykor maga is
sokat utazott ezen a járaton – emlékeit
idézve, mosolyog a kedves történeteken. Igaz, akkor
még 45 percig tartott az utazás, a korai munkába
indulás elálmosította – és
jókat aludt a kedves 50-es villamoson…
(Dedik János: Az 50-es villamos
igaz történetei! 2005–napjainkig. Események,
gyűjtemények. 2017–2018. Szerk.: Gidai Gyula.
Képek, grafikák: Vasváry Ildikó. Bp., 2018.
108 p.)
♣ ♣
♣