Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Örökké virágáruslány

ESSZÉ

Mészáros István

Hétköznapi téveszméink

Utazunk, közlekedünk. Gyalogosan és autóban. Este sötét ruházatban lelépni a gyalogátkelő helyen nem is tűnik veszélyesnek, hisz látszik a közeledő autó, majd lassít, gondolhatjuk. Az autóban ülő a sötét háttér előtt lelépő gyalogosnak legfeljebb a mozgását érzékeli, vagy sejtheti. Baj esetén mindenki úgy kezdi a mondatot, hogy: „azt hittem…” Rohanunk, mert „felgyorsult világban élünk”, hangzatos, de hazug megközelítés. A megengedett sebesség nem véletlenül szabályozott és nem autótípus függő, bár sokan hiszik, hogy a márkás autó teszi az embert. Előzés be nem látható kanyarban, hátha megúszom, hisz annyiszor sikerült. Baj esetén: „azt hittem, hogy…”.

Fogyasztunk. Lehetőleg mindenből sokat, az a jólét jele. Vagyis a pocsékolás elengedhetetlen. Fel sem vetődik bennünk, hogy ezzel a Földünk készleteit igyekszünk kimeríteni. Szemétszállítási díjat fizetnek a társasházak, térfogatban számolva. A háztartásokban alig törődik valaki a kidobott hulladék térfogatával. Ezek után emelkedik a szemétszállítási díj, ami természetesen vagy az adott üzemeltető, vagy a közös képviselő, vagy pedig az aktuális kormány hibája. A környezetvédelem ügyét is legtöbbször valamilyen homályos politikai haszonszerzésre próbálják fordítani.

Nevelünk. Szigorúan, mert az biztos eredményes lesz, ha mégsem, akkor mi mindent megtettünk, csak a körülmények…, a végeredmény ugyan lesújtó, de „én ezt nem értem!”. Nevelünk ráhagyó módon, mert engem szigorban tartottak, „azéngyerekemaztán neéljátamitén!”. Amennyiben ez sem eredményes, akkor: „hát ez már más világ”. Valahol elveszítettük múltunk tapasztala-tait, és meggyőződéssel állítjuk, hogy ami volt, az biztos rossz, „haladni kell a korral”.

Rohanunk. Muszáj rohanni, mert felgyorsult világban élünk, mert nincs idő semmire, mert mindenből a maximumot kell kihozni. A mindig éhes ember mohóságával meg vagyunk győződve róla, hogy lemaradunk valamiről, nekünk nem jut azokból az örömökből, amik járnának. A reklámokban pedig azt látjuk, hogy csupa vidám ember mutogat valamit, amitől ők boldogok.

Emlékezünk. Biztos, hogy jól? Biztos, hogy tíz évente nem változik a változatlan múltunk? Ismerjük-e őseink történetét? Mesél-e valaki a családban róluk? Vannak példaképek, igazodási pontok az életünkben? Több, mint harminc éves tanári tapasztalatom azt mutatta, hogy azok a tanulók, akik rengeteget tudtak a nagyszüleik életéről, sokkal kiegyensúlyozottabbak voltak, mint a többi társaik. Nekik voltak példaképeik a családból, ők kevésbé voltak megtéveszthetők mindenféle hamis álhírrel.

Jó lenne megállni néha, gyönyörködni abban, ami körülveszi az embert. Beszélgetni, ismerősöket, barátokat keresni (nem csak a virtuális térben). Nem kell még hívőnek sem lenni ahhoz, hogy le tudjunk ülni egy templomban, vagy egy diófa alá gyönyörködni, nem gondolni semmire, csak érezni, hogy egy csoda a világ, a hibáival együtt.



♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©