Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Örökké virágáruslány

ESSZÉ

Györgypál Katalin

VALLOMÁSAIM

Kecskés Rózsa válogatott versei

„Férjem és Zsolt fiam emlékére” – szól a fájdalmas ajánló a 4. oldalon. Talán nem rögtön esik rá tekintetünk…

Az Előszót a szerző írta, aki így jellemzi e kötetet: egy válogatás a „legszemélyesebb, mégis közéletinek mondható” műveiből. És megemlíti halottait: szüleit, testvéreit, férjét, középső fiát…

Megismerhetjük röviden máris az életét, és érezhetjük, mekkora életutat járt be. Tunyogról (1939) Nyírség, Erdély, majd Ópályi, Mátészalkán gimnázium, Debrecenben egyetem, majd Győr, már 1962-től folyamatosan.

Magyar-történelem szakos tanári diplomájához könyvtárosi képesítést is szerzett, tanár-könyvtárosként is dolgozott. Még nyugdíjasként is óraadó volt a felnőttoktatásban, egészen 2000-ig. Azóta is ír, fest, ahogyan fiatalkorában szerette volna, és – utazgat Európában. Írásai 1990-től jelennek meg nyomtatásban is. Mint megfogalmazza: „Ez a kötetem számvetés: szembenézés önmagammal, a világgal.”

A kötet 4 versciklus tartalmaz, végül a szerző 15 színes festményében gyönyörködhetünk.

Az I. Szülőföldemen cím alatt a népes, 11 tagú Kondor család fényképét láthatjuk 1959-ből.

A nyitó vers a Szülőföldem című, ahol nagyon pontosan, nemcsak szépen írja meg életrajzát. Megvallja: „hűtlenségem gyötrő bánat” a tájtól, Ópályitól. Édesanyánk című verséből azt is megtudhatjuk, hogy édesanyjuk „tíz gyermeket szült világra”, kilencet felnevelt. „A háztartás robotjában / gondjai közt csak fuldokolt”; „De mindig volt tej és kenyér, / ünnepen hús, a hét végén / megkelt a tészta reggelre.”

Édesapjukról is szép szavakkal szól, aki „csak egy honvéd”, útőr volt, de kilenc gyermekét felnevelte „vállalkozó” szellemben.

„Eszmélés – Erdélyben” – „s vagyok azóta a hegyek / és erdők szerelmese” – írja erről Kecskés Rózsa. Még „Erdély hegyei között” járunk. „Én itt vagyok itthon. Szeretem, csodálom, / ide visszatérek, nemcsak álomszárnyon”, hiszen „Gerincembe épült e táj sudár fája, / egekig emel a zöldek szivárványa” – írja. Sőt: „A Hargita alján anyámra találtam / egy fekete ruhás síró nagymamában…”

Külön rövid ciklus címe: „Anzixok [Anzikszok] – szülőföldemről”: ebben Tunyogmatolcs, Ópályi, Mátészalka, a Debreceni Nagytemplom is megjelenik. „Ha Erdélyt és Kárpátalját látom, / elevenedik gyermek-világom… / Szülőföldem: hazám keleti tája, / a Tisza, Szamos, Kraszna síksága” – olvashatjuk. (A Kárpátok aljához közeledve)

Nagyon szép a Krisztus trilógia cím alatti 4 verse (Debrecenben a Munkácsy-terem három óriási méretű festményének magyarázata, leírása, az általuk keltett érzelmek).

Ismét életéről olvashatunk a „Fényben, szivárványban” című 14 szonettben. Lírai verssorokat, költői képeket is olvashatunk e szonettekben: „Szeptember búcsúzó napsugára / rácsókol a színesedő tájra” (1.); „Debrecenem! Benned megtaláltam / színházat, templomot, pályám, társam” 4.); „Mikor a Társam elveszítettem, / sötét lett az ég is felettem…” (6.) Aztán „Nyugalomban lesz derűs a lélek – / Aranyozzatok be, őszi fények! / Tőletek újul meg a természet…” (9.) És talán saját magát is biztatja e szavakkal: „Művem, mit érlelt a Nap sugara, / lehet másoknak az öröm, a csoda, / biztatás: minden nap újra kezdés, / múltból élve új élet teremtés…” (13.)

A II. Otthonom Győr-Moson-Sopron megyében – milyen hivatalos cím. Alatta a Kecskés házaspár és a Kecskés család fotóit láthatjuk a már komoly felnőtt fiúkkal. Lássuk, milyen verseket rejt e ciklus.

„Győrben is itthon” – természetesen. Így fejeződik be e kifejező verse: „Itthon vagyok, nem enged el / Győr – kis hazám – kincseivel. / Bár Keleten szülőföldem, / Dalt Győr harangoz fölöttem.” Rögtön utána „A Győri harangok”-ról olvashatunk, zenei élményként írja le. Mert „csodás harmónia szerint / a Rába-part tornyaiban / valami szent muzsika van!” A zene leírása után azonban „A harangok néma csendben / tovább csilingelnek – bennem” – vallja.

„Tanár lettem” – című verséből a gondos-féltő szülői intelmet is megismerjük: „Postáskisasszony légy!” Ő azonban elhagyta faluját, sőt Debrecent is. „Végül tanár lettem, nemzet napszámosa, / könyvek szerelmese, / egy kicsit bolondja” – tudjuk meg.

De sok szomorúság is érte, akár kedves férje mellett is. Mert „Te más lettél, s én más világ! / Hajt még vajon hozzám a vágy?” – teszi fel az előre megválaszolhatatlan kérdést.

Férje halála megviselte. Eközben „Istenre lelt” újra, és így ír: „utazol velem már minden tájon… / mert bennem élsz, nem a túlvilágon!” Másik verse jóval keserűbb: „In memoriam Kecskés Attila” címűben panaszokkal teli: „Állás és munka nincs két fiadnak!” Maga mellett már 25 éve elhunyt férjét is vádolja ezért. De remény is van: az öt unoka. Mert a „Háttérben ott vagy, ha velük vagyok”… Szépek a vers befejező sorai is: „Veled s nélküled! ötven év telt el: / volt munka, gond, terv, családi öröm. / Küzdelmesen szép, gazdag élet ez! / Sors volt! Istennek s Neked köszönöm!”

A Biztatás az őszben című versben a tavasszal mindig visszatérő „fehér hasú kis fecskepár”-t is idézi, végül így fogalmaz „Tiszta magod, ha áttelel, / Gyermekeidben majd kikel!”

Több verse „Gyársirató”. Hiszen Győrben nagyvállalatok működtek, nyomuk sincs. A „Vizek városa” „Gyártemető” lett. Ezért megemlékezik az elhurcolt zsidókról (mert „Kifosztott zsidó házakban éltem / menekültként, két évtizeden át”), Pattantyús-Ábrahám Imréről majd Gézáról, vagy gróf Széchenyi Istvánról. Megemlékezik Porubszky Ildikóról és újságjáról, a Zsarátról is. De olvashatunk Trianonról, vagy Melocco Miklós Áttörés című szobra kapcsán Fertőrákosról.

Szép leíró verse a „Ringatózva” című a Fertő-tóról: „Ringat a Fertő-tó szép szelíden, / milliom csillag csillan a vízen.” De itt olvashatjuk a „Töredelmes imádság” című versét is, melyben „Egy elhibázott élet”-ről beszél, gyerekeiről, akik „Pogányok maradtak”, mert anyjuk, a szerző nem tartotta hitét. Rögtön utána a „Hálaének” című verse következik „őrző Atyám”-nak, „Istenem”-nek.

Honvágy gyötri, a Kondor családot keresi: „az a sok Kondor most hol van? / Szellem sóhajt sejtetően: / Kinn nyugosznak temetőben, / már messze, időben s térben…” (Honvágy)

A ciklus utolsó előtti verse a „Készül a leltár” című. Újra megerősíti: Győrben „Honos lettem már, / de haza, éjjel, Keletre vágyom!” A szülőföld nem felejthető igazán.

III. Hazám a Kárpát-medencében cikluscím alatt az egykori nagy Magyarország árnyképében a mai Magyarország…

A „Vallomás” című kifejező versével kezdjük: „Hitemben érvvel sem lehet / megingatni engem: / hazámnak ne csak e csonka / országuk tekintsem. // Éltetőm a hegykoszorú…”

Nincsen e hitében egyedül, Trianont nem lehet feledni. „nem gyógyul e seb, mert fekélyes” – írja másik, „A Nemzet nem terület” című versében. És még mindig ugyanaz a fájdalom: a „Határtalanság” című verse. Más a megközelítés: „Ma határtalan a világ: / média tár időt, teret, / de titkát a Mindenségnek / csak sejtheti ész s képzelet!” – a megoldás pedig a „hit, bölcs szó, szelíd szeretet” lehet. A csonka haza fájdalma Kecskés Rózsánál egybeforrt a vasfüggöny problémájával: „… háború dúlt, s »béke« köttetett, / hazánk csonka lett, népünk szétesett, / vasfüggöny zárta el a világot, / másnak zöldelltek rónák és hegyek. / Hamis tudatban élt magyarságunk: / majdnem feledte honját, véreit… / Torz eszmék nyomán fekélyesedett, / megosztott lett, s kihalt szinte a hit…” Nagyon súlyos szavak ezek. (Kárpáthazánkban)

Dsida Jenőhöz szólnak e szép szavak: „Angyalként szálltál Erdély egén, / még hallik szárnyad suhogása…” (Dsida Jenő), Kós Károlyt pedig így jellemzi: „lehetett volna kora Építésze, / de család várt rá hűen és Erdélye. / E hazát szolgálta mint építész, / Író, nyomdász, gondnok, iparművész…” (Kós Károly dicsérete)

Ír Reményik Sándorról is, aki „Kicsiny iskolákban / szent szikra lett, fáklya, / remény-mécsest gyújtva – / a fennmaradásra.” (In memoriam Reményik Sándor)

Szép versében siratja Sütő Andrást, és megemlékezik Wass Albertről. Itt kapott helyet a „Szó és Írás az életem”, Károli és Misztótfalusi okán. A Biblia szövege „évtizedekig olyannak maradt, / ahogy lelkembe táplálta a pap” – vallja. „Már a Könyv nekem: Misztótfalusi és Kós Károly, ki mer, tud vallani” – olvashatjuk a szerzőtől.

A „Köszönet az Alkotónak” című versében ír arról, hogy „van küldetésem” – hite mellett az írás és most már a festés is. „Áldásod művekkel köszönöm” – szól Istenhez.

Kiszely Istvánnak szól „Magyarságunkról” – „Omlottunk, széthulltunk, de reméltünk, / Mohácsot és Trianont túléltük!” – mondja biztatón.

2004-ben, az EU-hoz való csatlakozásunkkor így ír: „Tartson össze határok helyett / a mindent segítő szeretet…” (Fohász 2004-ben) Nos, nem ártana.

Szép verse az „Elégia a Kárpátokban” című is. „…Én itt vagyok otthon!”

Az „Új népvándorlás” című versében az általánostól kissé másként látja a mai helyzetet: „Ne tudd meg, hogy mit jelent / elhagyni otthont és hazát” – írja saját sorsukról, szembesülve „Afrika s Kelet népével”, mely ideáramlik, s amely „Vészes sodrás!” „Népvándorlás sodorta el / Rómát, több hajdan hatalmat” – figyelmeztet. „Vajon az Úr mit akarhat?” – a kérdésre természetesen nincsen válasz.

„A Kárpátok karéjában” című, sajátos megoldású szonettkoszorú következik, amely bár nem szabályos, de nagyon szép. Bejárjuk a költővel a Tisza vidékét, Pozsonyt, Zólyom és Árva várát, Késmárkot, a Felvidéket, Kárpátalját, Erdély, Nagyváradot, Székelyföldet, Segesvárt és Déva várát, aztán a Délvidéket, hogy Európa egészét lássuk.

A „Csíksomlyói hívogató” sem maradhatott ki a kötetből természetesen, hiszen Csíksomlyón „Mi végre élsz a nagy világban? / e kérdésre lelsz biztos választ”, és ahol „hit tölt el majd, béke. remény”.

A „Gyertyagyújtás a Végeken” című versében vallja meg: „kopjafák és tömegsírok felett / milliókért hullatom könnyemet”: Dózsa népéért, a kurucokért, negyvennyolc hős harcosaiért, a két háború katonáiért, a Szibériába hurcolt foglyokért, Auschwitz, Recsk, Buchenwald áldozataiért, Délvidék magyarjaiért, sőt „árvákért, meg sem születettekért, / a kibeszélhetetlen szenvedésekért… / Minden erőszaktól meghalt emberért”. Túl szomorú felsorolás.

Sok szép vers követi még ezt: a „Gyászversek”, az „Aradon” vagy a „Hálavers Tőkés templomában”. A Magas-Tátra és a Szinevéri-tó említése után olvashatjuk a ciklus záróversét: „Tűnődéseim Vereckén”. „Nem tudok betelni látásával, / vagyok bele mindig szerelmesebb!” – írja Kecskés Rózsa, Sőt: „Árpád tán a lelkével is látta / a Kárpátok koszorúzta tájat” – tűnődik.

Utolsó versciklusa egy idézet: „Bölcsőd az s majdan sírod is”. Most nem fotókat láthatunk, hanem a szerző illusztrációit.

Győr, „kertnyi hazám” – egy művelhető földdarabka. A diófa, körömvirágok, a „Rába-parti alkony” – itt már újra a gyársiratás kerül előtérbe. Hangulatos, szép verse a „Varázs a Zrínyi úton” című, „Áprilisi reggel: a nap ragyog” – kezdi a verset, gesztenyefákat látunk. „Minden fa lombján nyíló csokor, / színes, csillogó csipkebokor, / virágsziromból karácsonyfa” – köny-nyen elképzeljük. Ám „ősszel, ha rozsdás lesz a levél, / gesztenyét pörget fentről a szél…” Az idő múlik, hiába.

Elénk varázsolja még a fátyolvízesést is valahol (A fátyolvízesés zúgásában). De a szomorúság is itt áll előttünk: „Zsolt Fiam sírverse”. Még sorsa is szomorú volt.

Elbúcsúzik szeretett kertjétől is, mert el kellett adnia. Vigasza is van: gyermekében annak apját látja. De a fiúk élete nem túl szerencsés… Pedig „hajdan szépen indult pályájuk”. Ám a rendszerváltás mindent megváltoztatott, és az anya magára maradt.

Kecskés Rózsa néhány versében ismét saját életét, pályáját írja le. Így jellemzi önmagát: „Nem látom meg az ellenséget, / csak a jóságot és szépséget”… (Születésnapomon) „Köszönet az életért” című versében szüleinek köszöni, hogy „Óvó fészket adtak és példát: / munkára, harcra, tisztességre, / lehetőséget, támogatást… / mélységből rálelni a fényre”. Ez utolsó sort nagyon lényegesnek gondolom. És így vall: „Pályám ezer élménytől gazdag” – igaza van! Lírai szép verse végül a „Ha elmegyek”: „Szállnak dallamok, / Emlékidézőn dal vagyok…”

E szomorú sorokat a szerző színes képei, festményei oldják fel.

(Kecskés Rózsa: Vallomásaim. Szülőföldem, otthonom, hazám. Palatia nyomda és Kiadó Kft., Győr, 2018. 128 p.)



♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©