Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Örökké virágáruslány

ESSZÉ

Belovári Hajnalka

Pedagógus nap

Kisgyerekként nem értettem ennek a napnak a fontosságát. De ahogy haladtam a korral, akkor vált számomra világossá, miért is van egy évben egyszer ez a nap, ami a pedagógusokról szól. Szokták mondani: az iskola a második otthonunk, mert életünk meghatározó éveit ott töltjük. Azok a tanítók, akik ott vannak, sokat segítenek nekünk, hogy felkészítsenek minket az életre. Ők a második szüleink.

Vannak, akiket talán kevésbé, másokat jobban megszeretünk és nehezünkre esik az elválás.

Nekem szerencsére azokból jutott több, akiket megszerettem, és a mai napig kedvesen gondolok vissza az együtt eltöltött évekre.

Sose felejtem el az első napomat az iskolába. Édesapám kezét szorongatva álltam a hatalmas épület előtt. Nem akartam bemenni, de ő kedvesen mosolyogva rámnézett, és mondta: – Ne félj, kicsim, minden rendben lesz, és nagyon jól fogod magad érezni. Rám kacsintott, és elindultunk a lépcsőn felfelé az épület felé.

És igaza lett. Csodálatos volt az a nyolc év, amit ott töltöttem. A mai napig tartom a kapcsolatot régi tanáraimmal. A legszebb emlékeim a karácsonyi hangversenyek, amiket szeretett tanárnőm, aki a legszuperebb kórusvezető volt, mindig nagy gonddal készített elő, már szeptemberben elkezdtük rá a felkészülést. Decemberben pedig izgatottan vártuk, hogy az a nap eljöjjön. Felvettük az ünneplőnket és indultunk a templomba. Még egy utolsó beéneklés, és kezdődhet a koncert. Ilyenkor mindegyikünk szíve együtt dobbant.

Látni a sok hozzátartozót és a tanárainkat, akik meghatódva hallgatták végig azt a műsort, amit mi 3 hónap alatt felépítettünk, maga volt a csoda. A koncert végén mindig meglepett minket egy aprósággal. Ezek minden évben a karácsonyfámat díszítik.

Hálás vagyok ennek a remek pedagógusnak, aki megtanított engem a zene szeretetére, és akitől sok más emlék birtokába kerültem. Nem telik el hónap, hogy ne keresnénk egymást telefonon. Vagy nagy ritkán még egy találkozót is sikerül egyeztetni. Ilyenkor sokat beszélünk a régi szép időkről.

Annyi más kiváló pedagógus volt az életemben, de aki a legmeghatározóbb, az Ő. Edit néni.

És hadd osszak meg egy mondást, amit az iskola igazgatónője mondott nekünk a ballagáson:

– Az életben három dolgot kell tudni. Tudni kell köszönni, megköszönni és elköszönni.

Erre a mai napig emlékszem, és szem előtt tartom a mindennapjaimban.

Köszönöm a tanáraimnak azt a sok tudást, kedvességet és a rengeteg munkát!

Nélkülük kevesebbek lennénk.


♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©