Kisgyerekként nem értettem ennek a napnak a
fontosságát. De ahogy haladtam a korral, akkor
vált számomra világossá, miért is
van egy évben egyszer ez a nap, ami a
pedagógusokról szól. Szokták mondani: az
iskola a második otthonunk, mert életünk
meghatározó éveit ott töltjük. Azok a
tanítók, akik ott vannak, sokat segítenek
nekünk, hogy felkészítsenek minket az életre.
Ők a második szüleink.
Vannak, akiket talán kevésbé, másokat
jobban megszeretünk és nehezünkre esik az
elválás.
Nekem szerencsére azokból jutott több, akiket
megszerettem, és a mai napig kedvesen gondolok vissza az
együtt eltöltött évekre.
Sose felejtem el az első napomat az iskolába.
Édesapám kezét szorongatva álltam a
hatalmas épület előtt. Nem akartam bemenni, de ő kedvesen
mosolyogva rámnézett, és mondta: – Ne
félj, kicsim, minden rendben lesz, és nagyon jól
fogod magad érezni. Rám kacsintott, és elindultunk
a lépcsőn felfelé az épület felé.
És igaza lett. Csodálatos volt az a nyolc év,
amit ott töltöttem. A mai napig tartom a kapcsolatot
régi tanáraimmal. A legszebb emlékeim a
karácsonyi hangversenyek, amiket szeretett tanárnőm, aki
a legszuperebb kórusvezető volt, mindig nagy gonddal
készített elő, már szeptemberben elkezdtük
rá a felkészülést. Decemberben pedig
izgatottan vártuk, hogy az a nap eljöjjön.
Felvettük az ünneplőnket és indultunk a templomba.
Még egy utolsó beéneklés, és
kezdődhet a koncert. Ilyenkor mindegyikünk szíve
együtt dobbant.
Látni a sok hozzátartozót és a
tanárainkat, akik meghatódva hallgatták
végig azt a műsort, amit mi 3 hónap alatt
felépítettünk, maga volt a csoda. A koncert
végén mindig meglepett minket egy
aprósággal. Ezek minden évben a
karácsonyfámat díszítik.
Hálás vagyok ennek a remek pedagógusnak, aki
megtanított engem a zene szeretetére, és akitől
sok más emlék birtokába kerültem. Nem telik
el hónap, hogy ne keresnénk egymást telefonon.
Vagy nagy ritkán még egy találkozót is
sikerül egyeztetni. Ilyenkor sokat beszélünk a
régi szép időkről.
Annyi más kiváló pedagógus volt az
életemben, de aki a legmeghatározóbb, az Ő. Edit
néni.
És hadd osszak meg egy mondást, amit az iskola
igazgatónője mondott nekünk a ballagáson:
– Az életben három dolgot kell tudni. Tudni
kell köszönni, megköszönni és
elköszönni.
Erre a mai napig emlékszem, és szem előtt tartom a
mindennapjaimban.
Köszönöm a tanáraimnak azt a sok
tudást, kedvességet és a rengeteg munkát!
Nélkülük kevesebbek lennénk.
♣ ♣
♣