Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Örökké virágáruslány

SZÉPIRODALOM

Kelemen Bata Mária

Keserű érzések

Összefutottam egy régi barátommal, akivel általános iskolában egy osztályba jártunk. Beszélgettünk, nevetgéltünk jobbnál jobb történetek jöttek elő az emlékeinkből. Nekem bevillant egy nem túl sok jó érzéssel teli történet. Mondtam neki: megosztok veled olyan esetet, ami dühös, igazságtalan, szomorú, érzéseket váltott ki belőlem.

Ez a történet nem tartozik a kedves emlékeim közé, de igen elevenen él bennem. Nem voltam kitűnő tanuló, de felkészületlenül nem mentem sohasem az iskolába. Így elégtelen feleletem, sem dolgozatom nem volt. Mégis a Kereskedelmi Iskola 2. osztályában sikerült hatalmas egyest szereznem!

Néhány lány előszeretettel lógott a tornaóráról, egészségügyi felmentés címén. Ők fenn maradtak a tanteremben, a többiek velem együtt az udvaron kézilabda csatát vívtunk.

Pálinkás tanár úr, egyébként az osztályfőnökünk bement a tanteremben pihenő lányokhoz. Tudatta velük, elmarad az óra. Feladta a leckét. Amint a tanár úr kihúzta a lábát, az osztálytársak finom szólva „olajra léptek!” Velünk Buknicz tanár úr, a tornatanár közölte: hazamehetünk. Nem lesz megtartva az áruismeret óra. Örültünk akkor, de jött a hideg zuhany a következő órán!

Pálinkás tanár úr így kezdte:

– Felelés! – Kinyitotta a naplót. Elsőnek engem szólított: – Bata!

Még örültem is, hiszen jól tudtam az anyagot. Fölálltam, a címével kezdtem: a borscsoport fűszerei, összefoglalás.

– Nem! Nem az volt! – vágott közbe. Én csak néztem rá, nem értettem az egészet. – Nem tudod, mi volt? – tette fel a kérdést.

– Háááát az összefoglalás – mondtam másodszor is. Most már bizonytalanul.

– Úgy? Szóval nem készültél? – Erre már nem válaszoltam. Hiszen akkor még nem mertünk szembeszállni egy tanárral. – Csak tudd! A fahéjcsoport fűszerei, bevezetés. Ez egy egyes! Leülhetsz!

A sírás határán álltam mérgemben. Összeszorult a torkom.

A tanár úr folytatta a számom kérést:

– Pintér! Tanultál?

– Ezt nem – válaszolta Erzsi –, mert nem tudtam, hooogy…

– Elég, köszönöm! Ez is egyes!

A tanár úr mintha tudta volna, ki nem lógott a testnevelés óráról, azokat szólította sorra: Sztriskó, Kalmár, Major. Természetesen fásítottunk fahéj nélkül is. Láttuk a kezét –  nagyokat mozdult. Heves mozdulatoktól a vétlen napló szinte belenyögött a sok rossz osztályzat súlya alatt.

A naplót a tanárok mindig magukkal vitték. Csak ritkán adódott alkalmuk a diákoknak belekukkantani. Nekünk, az öttagú egyes csapatnak már a következő órán sikerült. A soros órát az igazgató néni tartotta. Visszament a tanáriba egy pillanatra a dolgozatokért, de a Naplót letette az asztalra! Az első padban ülő lány leskelődött az ajtón, figyelte az igazgató nénit, mikor jön. Mi pedig öten rávetettük magunkat a Naplóra. Magunk is meglepődtünk a látványtól. Akkora egyest kaptunk, hogy két kockát betöltött. Még a papírlap is megsérült alatta. Neki sem volt jó napja velünk együtt! Szegény napló. Mély sebeket ejtett rajta és rajtunk is a tanár úr ítélete.

Később kiderült, a tornaóráról lógó lányokat akarta büntetni. Finoman szólva, ez nem igazán sikerült. Bár a mérkőzésen győztünk, nagy volt az öröm, de az órán mi kaptuk a büntetőt!

– Ez valóban nem vidám történet. El tudom képzelni, milyen keserű szájízzel vettétek tudomásul a rajtatok csattanó tanári szigort!–   mondta együttérzően a barátom.

– Az biztos! Még most is felzaklat! –  válaszoltam neki, most már mosolyogva.  

Ennek a felelésnek biztosan őrzi a nyomait az osztálynapló valahol egy polcon, mint én a lelkem legmélyén.

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©