Mindenkit várnak, mikor megszületik, öröm
anyának, apának, a nagyszülőknek. Mindegy,
hétköznap vagy vasárnap születünk, torta
kerül aznap a családi asztalra.
Öröm? Eleinte evés, alvás.
Később? Tágul a világ, az értelem,
játék, babusgatás ad örömet az ember
gyerekének.
Kamasz? Egy szép gól, amit rúgtál,
dobtál, ebéd, több fogásos, öltöny,
ballagás, új telefon és internet.
Örülni? Kell! A felkelő Napnak, minden percnek, ami nem
hozhat vissza az idő kereke? Csak halad, halad, alig jut időre,
megállni, örülni!
Minek? Egyre kevesebb idő van az öröm perceire, de: a
barátod tette, a kiscica simogatásra
bújása, társaid öröme a közös
munka után, este édesanyád csókja, te
már 20 is elmúltál, de a régi, gyermekkori
estéket idézi ez fel.
A kert? Újra virágzik, megeredt a virág, a
kis csemete, amit a két kezeddel ültettél.
Megdicsér apád, rendes a szobád, és
megint jó jegyet kell láttamoznia, felnéz
rád a nagyszülőd, de épp 23 centivel vagy magasabb a
nagypapánál!
A mama?
Mind a kettő alig 160 centisek, de arany szívük van !
Nem biztos, hogy aranyrudakban mérik a reggelit,
közösen, a családdal, a kirándulást, a
közös film és zene
átélését. Vagy épp a családi
nyaralás, vizes perceit, vagy a kilátást a
hegytetőről.
Örömök?
Vannak, de inkább hétköznap!
Mert abból sokkal több van, mint vasárnap-
és ünnepnapból.
Kis örömök? Elég, a nagyokra várni
kell és megdolgozni érte, mint mindenért ebben az
emberi életben!
A siker? Mulandó! Az öröm? Csak kis
„hétköznapi” kis öröm!
De együtt megélni, megosztani!
A szíved repes! Mintha Európa-csúcsot
értél volna el!
Várjuk a csúcsot, az örömöket! Amivel
gazdagabb lesz éltünk. Szép verset olvastál?
Kaptál egy puszit a nővéredtől? Ötöst
kaptál, a harmadikat a héten? A többiek előtt
megdicsértek a heti munkádért a gyárban? A
család csillagos ötöst adott a szerdai
pörköltedért?
Van miért örülnöd!
♣ ♣
♣